Maria a karját bámulta. Azt kívánta, bárcsak a piros pontok újra megjelennének. Ha a pöttyök visszatérnek, az azt jelentené, hogy a fejvadászok ismét őt vették célba - és hogy túl lehet rajta lenni. Utálta a várakozást, tudta, hogy hamarosan meg fog halni.
- Jól vagy? - kérdezte Liz. - Hagynunk kellett volna, hogy előbb többet pihenj.
- Ez megkönnyítené Max számára, hogy megöljön - mondta Maria. Gondtalannak és szórakozottnak akart tűnni. De Max megfeszült, Liz elsápadt, és Maria testén végigfutott a borzongás.
- Ha Max, Michael és Ray elcseszik, ne aggódj - ugrott közbe Isabel. - Én még mindig itt vagyok neked. Visszahozlak.
- Nem hiszem, hogy most az elszúrásról való beszélgetés segít - mutatott rá Alex.
- Nem, tényleg, köszönöm - válaszolta Maria. A lány számára óriási változást jelentett, hogy Isabel hajlandó volt meggyógyítani őt. Bár megfogadta, hogy soha többé nem használja az erejét. - Köszönöm, Izzy.
- Még mindig nem hiszem... - kezdte Michael.
- Újra használni fogom a követ - jelentette ki Maria. Nem tudott tovább várni. - Ma már többször is használtam egymás után.
Maria megszorította az ujjait az anyjától kölcsönkapott karkötőn.
- Mit csinál anya? - Suttogta.
A pontok kavarogtak, gyűltek, és Maria az anyja hálószobájában találta magát. A nő enyhe mosollyal az arcán aludt.
"Mi van, ha soha többé nem látom őt?" - gondolta Maria.
A pontok kavarogni kezdtek.
- Szeretlek, anya - suttogta Maria. Aztán a pontok összecsomósodtak, és ő újra Ray nappalijában volt. A bénulás ezúttal azonnal lecsapott. Maria mindent látott és hallott, mint amikor Michael a karjaiban tartotta, és azt mondta neki, hogy minden rendben van, amikor megcsókolta.
- Itt az idő - hallotta Alex hangját. - Pöttyök jelentek meg a karján.
"Gondolj tovább Michaelre. Gondolj tovább Michaelre" - fenyítette magát. Ez segítene neki átvészelni a következő néhány percet.
Max felállt, átment a szobán, és elindult felé. Maria érezte, hogy a szíve a mellkasában dobog - mintha tudná, mi fog történni. Mintha tudta volna, hogy kénytelen lesz megállni.
Letérdelt mellé.
- Ne nyúlj hozzá - parancsolta Michael.
- De hát nincs más lehetőség... - ellenkezett Liz.
- Majd én megcsinálom - mondta Michael. Mély levegőt vett, és kezét Maria mellkasára szorította. A lány tudta, hogy a barátja készülődik a kapcsolatfelvételre. Néhány másodperc múlva halott lesz.
Michael lehajtotta a fejét, a szeme csak néhány centire volt az övétől.
- Ne gondolj senkire és semmire, csak rám - mondta neki.
El akarta mondani neki, hogy pontosan ezt teszi.
Michael tekintete az övén maradt, miközben a torkára tette a kezét. Vajon felismerni a kapcsolatot?
- Csak gondolj rám - motyogta.
Maria érezte, hogy a fiú keze a hajához ér, majd Michael lehúzta a nyakáról az aranyláncot.
- Mit csinálsz? - kiáltott Alex.
Michael felhúzta a gyűrűt az ujjára, és talpra ugrott.
- Én akarok lenni, aki meghal - jelentette ki.
- Tartanod kell magad a tervhez - jegyezte meg Max feszülten.
- Nem - válaszolta Michael. - A megbeszélésnek vége. - Ökölbe szorította a kezét. - Senki sem fogja levenni rólam ezt a gyűrűt. Szóval vagy engem használsz Maria helyett, vagy a terv kudarcot vall.
Nem! Maria legszívesebben rájuk kiabált volna, hogy itt az ideje, hogy ezt abbahagyják. De egy szót sem tudott kinyögni.
- Most kapcsolódnak hozzám - jelentette be Michael. Kinyújtotta a karját, és mindenkinek megmutatta a piros pontokat. Max odasietett Michaelhez. A kezét Michael mellkasára nyomta.
Maria testén borzongás futott végig, amikor a bénultság megtört. Gyorsan felült.
- Ne tedd ezt! - Maria felsikoltott. Ez nem volt helyes. Neki kellene meghalnia.
De már túl késő volt. Michael a földre rogyott. A teste két rándulást tett, majd mozdulatlanul feküdt. Maria apró habbuborékokat látott az ajkán.
- Max, mit tettél? – kiáltott fel Isabel.
Max eltávolodott Michael testétől.
- Nem csináltam semmit. Még arra sem volt időm, hogy kapcsolatba lépjek vele.
- Meghalt? - Maria sikoltott. - Michael meghalt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése