A motel már csak néhány háztömbnyire volt, amikor egy mellékútról autó hajtott ki. A sofőr beletaposott a fékbe és megpördült, elzárva mindkét sávot. Dean azonnal reagált, de az Impala megcsúszott a jeges folton, és megfordult. Az idősebb Winchester küzdött a kormánykerékkel, amennyire csak tudott, de nem sok sikerrel: drága babyje ott állt meg, ahol nem kellett volna, pont valaki más autójának tetején. Ez egy nagyjából ezeréves kombi volt, az oldalán hamis faburkolattal, a kerekek körül rozsdával, amely úgy nőtt, mint a zuzmó a sziklákon, hátul pedig egy létra, néhány festékes vödörrel és ruhával. Sam mindezt tökéletes tisztasággal láthatta a fényszórók világosságában, ahogy az Impala feléje csúszott.
Látta a sofőrt is, egy bő kabátot viselő fáradt, sovány fiatalembert, akinek hosszú, zsíros haja az arcába lógott, amikor kiugrott a kocsiból. Nem törődött azzal, hogy becsukja az ajtaját, valószínűleg jobban aggódott azért, hogy sikerüljön megtartani az egyensúlyát a jégen, és ne lője lábon magát a nála lévő ágyúval.
Oké, nem egészen ágyú, de amikor az autó mögé szaladt, a karját a tetejére támasztotta, és rájuk irányította a 358-ast, a csöve úgy nézett ki, mintha az lenne.
‒ Dean...
‒ Látom!
Az idő szánalmasan kevés volt. Az Impala kecsesen megfordult, és a másik autótól körülbelül három méterre, oldalirányban állt meg. Ez azt jelentette, hogy ha Sam kiszállt, a feje éppen a nagy revolver csövével került egy magasságba.
‒ Nem egy fegyveres gyereket keresünk, ugye? ‒ kérdezte Sam. ‒ Egy öregembert, igaz?
‒ Egy öregember, egy indián, egy medve... Sok embert keresünk ‒ válaszolta a bátyja. ‒ De most hallok először egy gyerekről.
‒ Nem gondolod, hogy szándékosan követett minket?
Dean kinyitotta az ajtót, és kilépett, igyekezett lassan és egyenletesen mozogni.
‒ Lassíts, haver ‒ mutatta üres kezét. ‒ Valamiféle félreértésnek kell itt lennie. Rendezzük el csendben.
Kihasználva Dean figyelmét, Sam is kiszállt a kocsiból, a kezét szem előtt tartva. A fiú tekintete most egyik Winchesterről a másikra siklott, és vele együtt a revolver csöve is.
‒ Beszélgessünk ‒ javasolta Sam.
‒ Melyik vagy te?
Megijedt, ami még jobban aggasztotta Samet. A rémült emberek nem éppen a biztos ravasz ujjaikról vagy a tetteik alapos megfontolásáról voltak híresek.
‒ Melyikünk mi? ‒ Dean közbeszólt. ‒ Haver, van egy fegyvered, és jobb, ha kitalálod, mit fogsz vele csinálni.
‒ Ne játszd a hülyét! ‒ a fiú dühös lett. ‒ Mindent láttam!
‒ Mit láttál? ‒ Sam csodálkozott.
‒ Hogyan gurult be Heather a moteledbe az éjszaka közepén ‒ fordult a fegyver Sam felé. ‒ És alsónadrágban nyitottad ki az ajtót. Ne mondjátok, hogy mindketten jól szórakoztatok vele!
‒ Szóval követted Heathert? ‒ Sam döbbenten motyogta.
Most már világos volt, hogy a kombi volt az az autó, amelyik követte őket arrafelé. Miután meggyőződött róla, hogy Heather valóban hazafelé tart, a fiú megfordult, és visszament, hogy felállítsa a csapdát.
‒ Ő a barátnőm. Amikor legutóbb felhívtam, furcsán beszélt. Aztán ma este nem volt hajlandó találkozni velem.
‒ Valószínűleg azért, mert ilyenkor már nem biztonságos odakint ‒ vetette fel Sam.
‒ Gyanítottam, hogy megcsal engem, de nem tudtam kitalálni, hogy kivel. Most már tudom. Persze, te magas vagy és izmos, meg minden.
‒ Tévedsz, kölyök ‒ vágott vissza Dean. ‒ Kivéve a magasságról és az izomzatról szóló részt. Tedd le a fegyvert, és beszéljünk nyugodtan. Lehetőleg ne az utcán.
‒ Én magam láttam az egészet!
‒ Heather beugrott ‒ ismerte el Sam. ‒ De ennek semmi köze nem volt a szexhez.
‒ Akkor miért nem mondod el, hogy miért?
‒ Ezt elég nehéz megmagyarázni ‒ mondta Dean.
‒ Hát persze!
‒ Nézd, itt kint hideg van ‒ mondta ingerülten az idősebb Winchester. ‒ Ha lőni akarsz, akkor jobb, ha lősz. Egy forró golyó és egy kórházi ágy most jól esne.
A fiú keze még jobban remegett, és a revolver veszélyesen ugrált benne. Sam tudta, hogy Dean nem igazán akarja, hogy lelőjék, és ő sem. De ha nem fegyverezik le hamarosan a kölyköt, valami katasztrofális dolog történhet.
Csak nyomd tovább, Dean! ‒ könyörgött gondolatban, és elindult a kombi hátsó része felé. Megkerülni egy ekkora autót, és észrevétlenül odalopakodni a fiúhoz szinte lehetetlen volt, de a rövidebb útvonalat választva azt kockáztatta, hogy pánikszerűen lelőjék. Ha Dean nem tudja meggyőzni a fiút, hogy letegye a fegyvert, akkor jobb, ha csendben a revolver közelébe megy.
‒ Te! ‒ a fiú megfordult, és célba vette Samet. ‒ Állj!
‒ Sammy, a földre! ‒ kiáltott Dean.
Ha az idősebb testvér így beszélt, biztos jó oka volt rá. Sam a földre vetette magát, és megpróbált a kocsi hátsó kereke mögé húzódni. Ahogy sejtette, a fiú fenyegetésnek vette a hirtelen mozdulatot és tüzelt. A lövés azonban nem volt célzott, és a golyó a földbe csapódott. Mielőtt a fiú újratölthette volna a revolvert, Dean átugrott az Impala motorháztetejéről a másik autóéra, és onnan a fiú felé vetette magát. Mire Sam felállt, és megkerülte a kocsit, Dean már az öve mögé rejtette a Magnumot, a fickó pedig a kombi oldalának dőlve állt, ziláltan, de látszólag sértetlenül.
‒ Haver, mondtam, hogy félreérted ‒ kezdte újra Dean. ‒ Nem csináltam semmi ilyesmit Heatherrel. Ha részletekre vagy kíváncsi, miért nem kérdezed meg őt magad?
‒ Igen ‒ motyogta a fiú. ‒ Hogy tudja, hogy követem őt?
‒ Ezt neked kell megoldanod ‒ mondta Dean. ‒ Minél hamarabb, annál jobb, ha engem kérdezel. A bizalom elég fontos része egy kapcsolatnak.
‒ Tudom, tudom. Ezért nem akarom, hogy azt higgye, nem bízom benne.
‒ Tényleg?
‒ Láttad őt ‒ grimaszolt a fiú. ‒ Szerinted sokáig vonzódik egy ilyen lúzerhez, mint én? Biztos mindenféle pasival találkozott már a főiskolán.
‒ Lehet, de azért van még mindig veled, mert veled akar lenni ‒ ellenkezett Sam. ‒ Ezt kellene értékelned, ahelyett hogy gyanakodnál.
‒ Valószínűleg ‒ bámulta mogorván az utat.
Sam remélte, hogy a fiú legalább egy leckét megtanult, mégpedig azt, hogy ne próbálj meg két embert fegyverrel fenyegetni, hacsak nem akarsz azonnal lőni.
‒ Visszakaphatom a fegyveremet? Ez apáé.
‒ Megpróbáltad lelőni az öcsémet. ‒ mondta Dean semlegesen.
‒ Dean, itt nem biztonságos ‒ szólt közbe Sam. ‒ Talán hagynod kéne, hogy megtartsa.
Dean néhány másodperces pillantással tanulmányozta a fickót, majd elővette a revolverét, és kirázta belőle a töltényeket.
‒ Van egy a tárban, arra az esetre, ha hazafelé menet bajba kerülnél. Ahogy Sammy mondta, ma este igazi veszélyek leselkednek rád, úgyhogy ha megtámadna egy öreg katona, egy medve vagy egy indián, vagy valami ilyesmi, akkor érdemes lenne használni. Egyébként a legjobb, ha visszaadod apádnak, és elfelejted, hogy valaha is elvetted.
A fiú átvette a revolvert, megmérte a kezében, és miután megköszönte, tétovázott, mintha még valamit mondani akart volna. De aztán megvonta a vállát, beszállt a kocsiba, maga mellé tette a pisztolyt, és elhajtott.
‒ Menjünk vissza a motelbe ‒ mondta Dean. ‒ Ez szívás. Miért hagytam, hogy egyáltalán rábeszélj, hogy veled menjek?
‒ Örülök, hogy velem jöttél ‒ és alig fejezte be a mondatot, Sam felnevetett.
‒ Milyen vicces dologról maradtam le?
‒ Csak elképzeltem, hogy megint tanácsot adsz a szerelemről és a bizalomról.
‒ Mi ebben a nagy ügy? Voltak viszonyaim!
‒ Igen. A leghosszabb mennyi ideig tartott, egy hónapig? És ezek közül hány kezdődött úgy, hogy hazudtál arról, ki vagy és mit csinálsz?
‒ Ha nem vetted volna észre, Sammy, a nők nem éppen a vadászok körül sertepertélnek. És nem igazán hibáztathatod őket. Nem mi vagyunk a legstabilabb egyének.
‒ Igen, nem igazán ‒ ismerte el Sam. ‒ Hosszú távú dolgokra rosszul fogadunk, de életbiztosításra jó befektetések vagyunk!
‒ Ez egy olyan eladási szempont, amire nem is gondoltam ‒ vezette Dean a kocsit a Trail's End felé. ‒ „Csatlakozzon hozzánk, és gyorsan megtérül a befektetése!” ‒ nevetett. ‒ Ez tetszik, Sammy. Miért nem csinálunk egy ilyen matricát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése