Max az órára pillantott. Mindjárt nyolc. Liz éppen most öltözött át, próbálta eldönteni, mit vegyen fel az UFOnixra, próbálta kitalálni, mit tartana dögösnek Jerry Cifarelli?
- Mit gondolsz, hol kellene elhelyezni az Üreges Föld Társaság kiállítását? - kérdezteRay. - Mit szólnál ahhoz a kiállításhoz, ami Elvis és a földönkívüliek kapcsolatáról szól? - Állával az UFO-múzeum túlsó vége felé mutatott.
- Fogalmam sincs, mi az - ismerte be Max.
"Talán Liz és Jerry már az UFOnixon vannak, és valami lassú dalra táncolnak" – gondolkodott el Max. "Miért mondta neki Maria, hogy Liz ma este Jerryvel lesz? Ha kínozni akarta volna, akkor egyszerűen egyenként kitéphette volna a körmeit, vagy lassan vizet csepegtethetett volna a fejére."
- És még te nevezed magad földönkívülinek – vigyorgott Ray. - Hát nem tudod, hogy mi már több száz éve kolonizáljuk a Föld üreges középpontját?
- Micsoda? És mikor akartad ezt elmondani nekünk? - háborodott fel Max. Megértette, hogy Ray számára fájdalmas volt a szülőbolygójukról beszélni. De ha egy egész csapat idegen volt a Földön, akkor tudnia kellett róla.
- Max. Miért nem mondtad, hogy lobotómiád volt? Szabadnapot adtam volna neked - rázta a fejét Ray.
"Hoppá" – gondolta Max, és hangosan kimondta:
- Azt hiszem, a Föld üreges középpontja szavaknak figyelmeztetniük kellett volna, mi? Ma nincs túl jó humorérzékem.
- Semmi baj - nyugtatta meg Ray. - És egyébként, amennyire én tudom, rajtunk, Michaelen és Isabel-en kívül nincs több földönkívüli a Földön.
- Mit csinál tehát az az Üreges Föld Társaság? - kérdezte Max, és újra az órájára akart nézni, de visszatartotta magát. Ha folyton Lizre és Jerryre gondolna, tényleg lobotómiára lenne szüksége.
- Csak egy újabb idióta elmélet - magyarázta Ray. - Akarod hallani, vagy elmondod, mitől vagy ilyen izgatott?
- Nincs miről beszélni - mondta Max. Mi mást kellett volna mondania? Hogy dühös volt, hogy Liz, a lány, akivel barátkozni akart, mással randizott?
- Ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz meg - mondta Ray, és az órájára nézett. - Ünnepélyesen tájékoztatom önöket, hogy a mai napnak vége. Szabadon elmehetsz. Én magam is bezárok itt.
- Köszönöm - köszönte meg Max. Amikor a dzsiphez ért, leült a vezetőülésbe. "És most mi lesz? - kérdezte. - Menjen haza, és töltse az éjszakát azzal, hogy Lizt Jerry karjaiba képzeli? Ujjaival dobolt a kormánykeréken, és úgy döntött, hogy elmegy a moziba. "Így legalább elterelhetem a gondolataimat, hogy Liz mit csinál Jerryvel."
Max kihajtott az útra, és a bevásárlóközpont felé vette az irányt. Balra kanyarodva a Cordoba utcára, meglátta az UFOnix élénk narancssárga neonfeliratát, ahol az űrhajó újra és újra lezuhant. Max úgy tervezte, hogy egyszerűen tovább hajt, tényleg, de mintha a dzsipnek saját akarata lett volna.
"Most mi a terv, te nagy idióta? - kérdezte magától Max, miközben az egyetlen szabad helyre parkolt. "– Nem sétálhatsz csak úgy be és bámulhatod Lizt."
Hacsak...
Kissé hallhatóan zizegni kezdett a haja. Max megállította, amikor a válláig ért. "Fekete" – döntött Max. A visszapillantó tükröt maga felé fordította, és figyelte, ahogy a szőke haj először vörösre változik, majd piszkosbarnára sötétedik, végül pedig mélyfekete árnyalatot vesz fel.
"Nem is olyan rossz." Még nem tudta olyan gyorsan és simán végrehajtani a váltásokat, mint Ray, de azért nem volt rossz. Az arcára fordította a figyelmét, és a bőre elkezdett pezsegni. Nem fájt vagy ilyesmi, de visszataszítóan nézett ki. Max összeszorította a szemét. Amikor kinyitotta őket, az arccsontja magasabb volt, az orra kisebb, és a bőre több árnyalattal sötétebb.
"Az 'Idegenek köztünk járnak' konferencia résztvevői bármit megadnának, hogy saját szemükkel láthassák ezt – vigyorgott Max, miközben kimászott a dzsipből. "Csak egy pillantás" - ígérte meg magának. Áttolakodott a tömegen, és talált egy helyet a táncparkettet körbe ölelő kis asztalok egyikénél. Utálta a székeket ezen a helyen. Úgy tervezték őket, hogy úgy nézzenek ki, mint egy óriási holdkő, és mindig imbolyogtak.
Feltűnés nélkül Craig Cachopo lépett mögé, és azon tűnődött, vajon mit iszik Max. Bármennyire is utálta az itteni székeket, örült, hogy iskolai elit néhány tagja a világ legrondább egyenruhájában van, mintha egy harmadosztályú sci-fi filmből került volna ki, diszkó elemekkel. Craig arckifejezése teljesen egyértelművé tette, hogy nem tűr semmilyen megjegyzést a csillogó lila spandex űrruhájára.
Max rendelt egy Lime Warpot. Most, hogy Ray lenyomott néhányat a torkán, kezdte megkedvelni őket. Amikor Craig narancssárga félcsizmájában eltaposott, Max meglátta azt, amiért jött, de nem igazán akarta látni - Lizt és Jerryt a táncparketten. Legalább gyors dal volt, így nem kellett látnia, hogy valójában összeérnek.
"Milyen gyönyörű" - mondta magában. Liz rámosolygott Jerryre, és Max érezte, hogy összeszorul a szíve. Azt kívánta, bárcsak tisztábban láthatná a lány auráját, hogy lássa, a lány tényleg annyira jól érzi-e magát, mint amennyire úgy tűnt. De az UFOnixs villogó színes fényei miatt mindenki auráját nehéz volt leolvasni.
Anélkül, hogy levette volna a szemét Lizről, Max megivott három doboz Lime Warpsot, és megevett három adag nachót, amiben úgy tűnt, minden van, amit csak meg tudott venni. Valaki más arcával addig nézhette a nőt, ameddig csak akarta.
Liz és Jerry leültek egy közeli asztalhoz, és Max nem vette le a szemét a lányról. Rájött, hogy napok óta nem nézett rá igazán. Mostanában, amikor beszélt vele, a tekintetét kissé az arca oldalára szegezte. Ennyire elfajultak a dolgok közöttük, ennyire kínos és kényelmetlen volt. Teljesen elszúrta azt a csókot a plázában. Azzal a szívdobogtató csókkal.
Liz felpillantott - egyenesen rá. Mélybarna szemei úgy meredtek a fiúra, mintha egyenesen a lelkébe bámulna.
"Ne, már megint - lihegte Max. - Megölne, ha megtudná, hogy kémkedek utána!"
Elfordította a tekintetét, úgy tett, mintha a saját dolgaival lenne elfoglalva.
"Nem ismerhet fel, álruhában vagyok!"
Amikor Max újra fel mert nézni, Liz Jerry felé hajolt, és valamit a fülébe súgott.
Egy lassú dal kezdődött, és Max érezte, hogy minden izma megfeszül. Táncolni fognak? Liz felállt. Jerry kinyújtotta a kezét, mintha meg akarná fogni a lány kezét.
Max nem bírta tovább. Felpattant, és a tömegen átosonva kirohant az utcára, beszívta a hűvös éjszakai levegőt. Amit látott, az elég volt. Nem kellett néznie, ahogy Jerry átöleli Lizt, és végigsimít a haján.
"Visszamehetnék oda, és megállíthatnám" - gondolta hirtelen. Beleütközhetne Jerrybe, gyors kapcsolatot teremthetne, és stimulálhatná a savtermelést Jerry gyomrában, vagy valami ilyesmi. Nem annyira, hogy igazán fájdalmat okozzon neki. Csak annyira, hogy az éjszaka hátralévő részét Liz helyett a vécével táncolva töltse.
Azonnal undorodott magától. Arra gondolni, hogy az erejét arra használja, hogy kárt tegyen, teljesen beteges volt. Zsebre dugta a kezét, és elindult a dzsip felé.
- Max! - kiáltotta valaki hirtelen.
Megfordult, és meglátta Lizt. Aurája most már tisztán ragyogott. Liz dühös volt.
- Tudtam, hogy te vagy az! - mondta. - Elfelejtetted, hogy ma ebédnél elmondtad, hogy Ray tanított meg arra, hogyan változtasd meg a külsődet?
Tényleg elfelejtette. Le kellene tagadnia, hogy ő volt az? Mondja, hogy fogalma sincs, miről beszél? Kizárt, hogy száz százalékig biztos lehetett volna benne.
- Szeretnél egy tanácsot? - Liz ragaszkodott hozzá. - Legközelebb öltözz át te is. Mit gondoltál, nem ismerem fel a kabátodat? Ó, és cseréld le a szemed. A tiédet ezer közül is felismerném... - tört meg a hangja..
Aztán Liz egy lépéssel közelebb lépett hozzá. Olyan közel, hogy az aurájának szélei kezdtek összeolvadni az övével. A fiú csak arra vágyott, hogy magához húzza a lányt, és érezze a száját a szája alatt.
- Tudod mit, Max? - kérdezte kissé nyersen. - Te is táncolhattál volna velem odabent. Te döntöttél úgy, hogy ellöksz magadtól. Most pedig élj együtt vele. - Megpördült, és visszasétált a klubba anélkül, hogy hátranézett volna.
* * *
"Miért nem csókolt meg Michael?" – kérdezte magától Maria körülbelül százötödször, mióta segített neki bébiszitterkedni. Újabb adagot tett a vízbe a különleges, házi készítésű fürdőolajából - szerette, ha illatfelhő veszi körül -, majd hátradőlt a szivacspárnán, és lehunyta a szemét. És persze továbbra is Michaelre gondolt.
Legalább gondolt arra, hogy megcsókolja. Ezt biztosan tudta. Látta, ahogy a fiú tekintete a lány ajkára siklott. Határozottan arra gondolt, hogy megteszi.
Maria felsóhajtott, apró hullámokat küldve a vízbe. Oké, gondolt arra, hogy megcsókolja a lányt. Az jó volt. Ez azt jelentette, hogy nem teljesen úgy tekintett rá, mint egy haverra vagy ilyesmi.
Mi volt tehát a probléma? Talán valami idegen-ember dolog volt. Maria soha nem felejtette el, hogyan nézett rá Nikolas, ha egyáltalán ránézett. Annyira egyértelmű volt, hogy alacsonyabb rendű életformának tartotta. Sokkal alacsonyabb.
Nem, ez nem lehetett az. Michael nem mászna be az ablakán pár éjszakánként, ha úgy gondolna rá, mintha egy evolúciós lépéssel a penész fölött állna.
Akkor mi akadályozza meg? "Szükségem van Liz segítségére ebben a kérdésben" – gondolta Maria. Az igazság az volt, hogy Liz maga is nehéz időszakon ment keresztül. Megszakadt a szíve – ha mással találkozgat, tudta, hogy ő és Max soha nem lesznek együtt.
Maria nem akarta kínozni Lizt azzal, hogy elemeznie kelljen, miért nem tudott Maria valamit kezdeni Michaellel, miközben Liz próbált megbirkózni azzal, hogy minden véget ért Maxszel.
Ezért nem is mondta Maria Liznek, hogy látnok. Ha elmondta volna Liznek, Liz egy csomó kísérletet akart volna végezni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Maria képzelete nem szállt el megint. És valószínűleg aggódna az ájulás miatt. Maria nem aggódott. Ez csak egy mellékhatás volt. Teljesen ártalmatlan. Nem, hagyta, hogy Liz visszanyerje az egyensúlyát, mielőtt bejelentette volna, hogy Liznek most már van egy saját látnok barátja.
"Mesélhetnél Michaelnek ezekről a képességekről - tűnődött Maria. - Az ő életében most semmi szörnyűség nem történik, mint Liz és Isabel életében. És van ideje alaposan tanulmányozni a képességeimet. Egyébként ez jó ürügy arra, hogy újra beszélgessek vele - döbbent rá Maria. - Talán még közelebb is kerülhetnénk egymáshoz, és megbeszélhetnénk, milyen izgalmas, hogy szuperképességekkel rendelkezünk. Talán, ha tudna a szuperképességeimről, megcsókolna."
Mit gondol Michael most? Mi van, ha a fiú azt hiszi, hogy a lány egy lúzer, azok után, ahogy a nyakában lógott?
"Végül is csak egy pillantást vethetek rá. Nálam van a pulóvere - emlékeztette magát Maria. A pulcsi a fürdőkád mellett feküdt. És rajta volt a gyűrű. Soha nem vette le.
Maria kinyújtotta a kezét, és ujjával megérintette. "Ezt nem teheted meg" – vetette a saját szemére. - Nos, nem arról van szó, hogy nem lehet. Csak egy kicsit." Csak egy gyors pillantást akart vetni rá, hogy lássa, mi jár Michael fejében.
"Megnézem, hol van Michael" - döntött.
Mielőtt észbe kapott volna, a kád színes pontokká változott. Meleg, fehér ködöt képeztek, és Maria hallotta a víz csobogását.
A ködben egy üvegajtó körvonalai látszottak, amelynek túloldalán Michael állt a zuhany alatt.
Maria kuncogott. Ha tudta volna, hogy a lány most itt van, valószínűleg azt hitte volna, hogy Maria zaklatja őt. Hála Istennek, nem tudott semmit.
A csempézett padló megmozdult, és egy pillanattal később újra a fürdőkádban volt. Lábával bekapcsolta a forró vizet, hogy felmelegedjen, és belemerült.
Miért olyan hideg a víz?
Maria megpróbált felülni, de nem tudott megmozdulni. A kád alján feküdt, teste olyan nehéz volt, mint az ólom. Víz borította el az orrát, a száját.
Szorítást érzett a tüdejében. Levegőt kellett vennie. Rengeteg levegő volt centiméterekre tőle. De nem tudott centiket mozdulni. Egyáltalán nem tudott mozogni.
"Meg fogok fulladni" - gondolta Maria rémülten. - Belefulladok a saját fürdőkádamba!
Kevin és az anyukája egy hangot sem hall, mert nem tud mozogni.
Hirtelen forró tűz égette a tüdejét.
Meddig fog kitartani? Egy perc? Kettő?
Minden elsötétült, és a víz is fekete lett.
"Itt a vége. Haldoklom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése