Vadság - 11. fejezet

 - Szóval, jobban érzed magad? - kérdezte Maria.

Liz Alexre pillantott. Maria valamiért úgy gondolta, hogy a fagylaltozás majd felvidítja. De Alexet most biztosan nem nevezné "szórakoztatónak".

- Nem igazán - ismerte el.

Maria Lizhez fordult.

- Mit gondolsz? Még több M&M's jól jönne?

- Nem, szerintem a probléma nem a szórással van. A szivárványosra van szüksége, nem a csokisra - válaszolta Liz. - A szivárványok boldoggá teszik az embereket, nem igaz?

- Rendben. Rendben. Majd én elintézem. - Maria felpattant, felvette Alex fagylaltját az asztalról, és a pulthoz sietett.

Liz evett egy kanál fagyasztott joghurtot, és elgondolkodott. Remélte, hogy kitalál valami tömöret, amit Alexnek mondhat Isabel helyzetéről. De nem volt mit mondani. Liz jól megértette a barátját: aligha voltak szavak, amelyek felvidíthatták volna Max azon vágyát, hogy "barátok legyünk".

- Ezeknek a szivárványos szórócukroknak semmi íze sincs - motyogta Alex.

- Igen. Úgy néz ki, mintha nagyszerű íze lenne. Mintha fel kellene robbannia a szádban a sok színtől. - értett egyet Liz. - Talán összeállíthatnál egy listát azokról az ételekről, amelyeknek más az íze, mint amire számítottál.

- Talán. - Alex lelkesen simította ki a papírtörlő ráncait.

- Hé, sajnálom. - Liz megsimogatta a karját, és úgy érezte, mintha egy kiskutyát simogatott volna, és abuelitának érezte magát. Mindig ezt tette, ha valaki feldúlt volt. - Tudom, hogy néha még rosszabbul érzed magad, amikor mások megpróbálnak felvidítani.

(Abuelita-nagymama)

Liznek bizonyára voltak olyan időszakai, amikor csak be akart bújni a takaró alá, szomorú dalokat hallgatni a szerelem elmúltáról, és Maxre gondolni. Amikor ilyen hangulatban volt, senki más bátorítására nem volt hajlandó figyelni.

Alex felé hajolt.

- Tudom, hogy a jégkrém sem segít - suttogta. - De Maria jobban érzi magát, ha tesz valamit érted.

Maria kényszerítette Lizt a kényelmi ételek teljes menüjével, miután Max azt mondta neki, hogy csak barátja akar lenni. Liz sokféle csokoládét, sajtos makarónit, sült krumplit és minden más zsíros, édes ételt, ami Maria eszébe jutott, lenyelt.

Ami csak azt bizonyította, hogy Maria milyen csodálatos barát volt. Maria teljesen természetes élelmiszer-fanatikus volt. Nem volt hajlandó semmit enni, amiben tartósítószer, adalékanyag vagy mesterséges színezék volt. Soha nem evett húst, tojást vagy bármilyen tejterméket. De amikor a barátai szomorúak voltak, Maria a feladatává tette, hogy olyan ételeket szerezzen nekik, amelyekről úgy gondolta, hogy jobb kedvre derítik őket. Még akkor is, ha alig várta, hogy tele tömje őket kékalgával, búzafűvel és tofuval.

Maria visszasietett hozzájuk egy új, továbbfejlesztett fagylalttal Alexnek. Egy darabig nézte, ahogy a fiú eszik, aztán megrázta a fejét.

- Van egy elméletem, hogy miért. Alex naponta háromszor eszik egészségtelen ételeket, így az egészségtelen ételek nem adják neki azt a kis lökést, amit a legtöbb embernek adnak.

- Talán - értett egyet Liz. És arra gondoltam: "Vagy amikor a szíved összetörik, semmi sem tud jobb kedvre deríteni."

Amikor minden nap felébredt, egy kis kísérletet végzett magán: megnézte Max képét, és egy egytől tízig terjedő skálán próbálta értékelni, mennyire fáj. Liz folyamatosan reménykedett, hogy egy nap legalább kilenc és kilenc tizedes lesz, nem pedig egy teljes tízes. De eddig ez nem történt meg.

- Alex, meséld el még egyszer, mi történt, amikor minigolfozni mentetek - parancsolta Maria. - Pontosan mit mondott Isabel, mielőtt megcsókolt téged?

- Emlékeztetnem kell téged, hogy férfi vagyok - vigyorgott Alex. - Tudom, hogy sokat lógunk együtt, és lehet, hogy kezdtél egy kicsit összezavarodni. De böfögök és vakarózom, és még egy jockstrapem is van. Én egy pasi vagyok, teljesen férfias. És a pasik nem csinálják ezt az egész 'aztán ő mondta, aztán én mondtam' minden apró részletet elemzősdit arról, hogy "aztán azt mondta, és azt mondtam".

- Ezzel nem kell dicsekedni - ellenkezett Maria. - Az ilyen dolgokról való beszélgetés jót tesz az egészségnek.

Liz nem volt ebben olyan biztos. Ő és Maria elemezték annak a kis időintervallumnak minden pillanatát, miután Liz és Max barátok voltak, és mielőtt csak barátok lettek volna. De ez nem segített. Liz ettől nem érezte magát jobban. És nem adott neki valami nagyszerű ötletet arra, hogyan szerezhetné vissza Maxet.

- Csak mondd meg, milyen csók volt az - könyörgött Maria. - Meg, hogy meddig tartott. Ez tényleg segítene.

Alex a karjába hajtotta a fejét, és felnyögött. "Határozottan boldogtalan" - gondolta Liz. Kíváncsi voltam, hogy Isabel egyáltalán sejti-e, mennyire.

Tudta, hogy Max ugyanolyan szörnyen érzi magát, mint ő, és ettől jobban érezte magát. Persze, nem kellett volna, de így volt.

* * *

Michael kinyitotta Maria ablakát, bemászott, és az ágyára dobta a Gonosz halottak című filmet. Hol van? A fiú kinyitotta a hálószoba ajtaját, és hallgatózott. A ház üres volt.

Már alig várta, hogy végig hallgathassa, ahogy a lány végig nyüszít egy újabb horrorfilmet.

Talán előbb telefonálnia kellett volna, hogy megtudja, egyáltalán otthon van-e. De nem mintha azt tervezte volna, hogy átjön. Ez volt az utolsó estéje Hugheséknál, és Mrs. Hughes megkérte, hogy mindenképpen legyen ott vacsorára, amit meg is tett. Tortát sütött, meg mindent. Nyilvánvaló volt, hogy rosszul érezte magát, amiért kirúgták.

De az egész dolog annyira hamis és hamis is volt. Mr. és Mrs. Hughes aurájából világosan látszott, hogy nem érezték jól magukat. És Michael sem érezte jól magát. De mindannyian ott ültek, és színészkedtek egymás előtt. Szánalmasak. Mire lenyelt egy szelet tortát, már alig várta, hogy kijusson onnan. Még egy ostoba kifogást is kitalált - állítólag azért, hogy elbúcsúzzon a szomszédaitól -, és elment.

Egy darabig bolyongott, és amikor elhaladt a videotéka mellett, az az ötlete támadt, hogy vegyen ki egy filmet, és lógjon egy kicsit Mariával. A Gonosz halottak volt az egyik legnagyobb kedvence. Volt benne az a nagyszerű jelenet, amikor egy fickó keze megszállottá válik, és elkezdi összetörni az összes edényt a saját feje fölött. Olyan volt, mintha a Három mumus csinált volna egy horrorfilmet.

Michael arra gondolt, hogy átviszi a videót Alexhez. De mióta a szerelmi vonata kisiklott, nem volt szórakoztató vele lenni. Ha ma este összejönnének, a kettős rossz hangulat mindkettőjükben a tetőfokára hágna.

És semmiképpen sem akart Maxhez menni. Egyrészt nem gondolta, hogy képes lenne úgy ránézni Isabelre, hogy ne kezdjen el ordibálni vele. Ráadásul a vasárnap este ott afféle családi este volt. Mr. és Mrs. Evans mindig jó fej volt, ha Michael ott volt. Viccelődtek azzal, hogy ő a kedvenc gyerekük. De nem volt kedve tiszteletbeli Evans családtagnak lenni. Ma este nem.

Michael leült Maria ágyára. Talán várni fog rá egy darabig. Kinyújtózkodott, és egy csomót érzett a háta alatt. Kotorászott, és előhúzott egy lila-narancsszínű terepmintás nadrágot. Felhorkant. Az álcázás célja, hogy segítsen beolvadni a környezetbe. Nem mintha sok lila és narancssárga fa vagy épület lett volna a környéken...

És maga a nadrág is gigantikusnak tűnt. Maria egész testéből kettő férne el benne. Szóval nagyon rossz álcázás volt, és ha futni akartál - felejtsd el. De a nadrág nagyon csinosan állt Marián a minap, amikor azzal az apró, bolyhos kis pulóverrel viselte.

Michael forgolódott az ágyon. Még mindig volt valami beszorulva alatta. Körbetapogatta, és kihúzott egy boxeralsót. Várj! Mit keresett Maria ágyán egy boxeralsó?

Felemelte, és mosoly ült ki az arcára. Ez határozottan nem egy férfié volt. Tele volt kis kacsababákkal. És valóban Mária méretűnek tűnt. Ráejtette a nadrág tetejére.

Megragadta az egyik párnát, és a feje alá dugta Furcsa szaga volt, virágillat és köhögés elleni cseppek. Mélyen beszívta a szagot. Talán Mariának igaza volt - tényleg jó illat volt itt. És az orrát is kitisztította.

Lépések hallatszottak a folyosón. Egy másodperccel később az ajtó kinyílt, és Maria belépett. Felkiáltott, amikor meglátta a látogatót.

- Hoztam egy filmet - mondta Michael.

- Valójában tortát kell sütnöm anyukám születésnapjára - jegyezte meg Maria.

Michael talpra ugrott. Erre azelőtt kellett volna gondolnia, mielőtt egyedül idejött.

- Szerintem már így is elég késő van. Mennem kell. - És az ablak felé indult.

- Várj - kiáltotta Maria. - Igazából... elkelne egy kis segítség.

Michael megfordult, és érezte, hogy ostoba mosoly terül szét az arcán. Próbálta visszatartani, de mintha a szájizmai úgy döntöttek volna, hogy nem hallgatnak rá.

- Rendben - válaszolta. - De nem viselek kötényt.

* * *

Isabel kivett a szekrényből egy pár fekete espadrilles-t - és a szemétbe dobta.  Soha nem hordta őket. Olyan béna cipőfűzőjük volt, amely egészen a térdéig ért. Ki akart úgy járkálni, mintha valami drámaklub Julius Caesar című előadásában szerepelt volna?

Felkapott egy pár levendulaszínű laposcipőt, amelyet akkor kellett viselnie, amikor ifjú koszorúslány volt az unokatestvére esküvőjén. Azt is a szemétbe dobta. Az unokatestvére elvált, így Isabelnek semmi oka nem volt arra, hogy szentimentális legyen a cipő miatt. "Talán tovább tartott volna a házasságuk, ha jobb ízlése van" - gondolta Isabel. A cipőn levendulavirágok voltak, és ez mindent elmondott.

Valaki kopogott az ajtón. Mielőtt Isabel távozásra utasíthatta volna, Max feje bekukkantott a szobába.

- Meg fogunk nézni egy filmet. - mondta.

- A szekrényt takarítom - válaszolta a lány.

- Ó, ugyan már. Tudod, hogy anya és apa szeretik, ha vasárnap este együtt csinálunk valamit - erősködött Max. - Kikölcsönöztem egy csajos filmet. Tudom, hogy tetszett neked.

- Nem érdekel, hogy tetszik-e nekem vagy sem - válaszolt élesen Isabel. Felkapott egy pár szandált, és a mögötte lévő kupacba dobta. - Csak azt akarod, hogy odalent legyek, hogy szemmel tarthass.

Max és a többiek addig nem voltak boldogok, amíg nem csináltak belőle egy kis Isabel-bábut. De ez soha nem fog megtörténni. Senki sem irányította őt.

Isabel az ajtó felé fordult. A bátyjára pillantott.

- Még mindig ott vagy?

Csend. Megint szó nélkül távozott. Jól van. Minden, amit a fiú mondott volna neki, csak még dühösebbé tette volna.

Isabel átkutatta a szekrényét. Egy pár sem maradt. Megfordult, és tanulmányozta a mögötte lévő cipőkupacot. Hogyan rendezhetné el őket. Színek? Stílus? Magasság?

Megcsörrent a telefonja. Felvette.

- Mi az?

- Üdv neked is.. Maria vagyok.

"Nagyszerű", gondolta Isabel. - "Most ő is arra akar emlékeztetni, hogy maradjak távol Nicholastól."

- Michael nálam van, és szeretnénk, ha átjönnél. Sütöttünk egy tortát, és segítségre van szükségünk a díszítésében. - mondta Maria.

- Jaj, de jól hangzik. - grimaszolt Isabel -,  De vettem egy olyan új vécépapíradagolót, olyat, amelyik minden használat után friss illatot áraszt, és ma este tervezem beszerelni. - És letette.

"Díszítsünk fel egy tortát. Igen, persze" - gondolta. - Nagy betűkkel: "Isabel, veszélyben vagy"."

Nem volt hülye. Tudta, hogyan kell vigyázni magára. Miért bántak vele úgy, mint egy csecsemővel? Valószínűleg kitaláltak maguknak egy menetrendet. Max kilenctől tizenegyig vigyáz Isabelre, Michael tizenegytől kettőig.....

A telefon ismét csörgött.

- Szia. Ön Isabel Evanst hívta. Ha üzenetet akar hagyni, hogy maradjak távol Nicholas-tól, nyomja meg az 1-es gombot. Ha üzenetet akar hagyni, hogy veszélyben vagyok, nyomja meg a kettest. Ha üzenetet akar hagyni, hogy milyen szörnyű ember vagyok a Lizzel történtek miatt, nyomja meg a hármast. Ha...

- Isabel, Alex vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy hazudtam neked ma reggel. Ha meggondolod magad, visszaszaladok.

Isabel érezte, hogy könnyek szúrnak a szemébe. Pislogott. Alex ugyanazt akarta, mint a többiek. Ő egy másik bébiszitter volt - erre érdemes volt emlékezni.

- Sípszó - mondta halkan, majd letette a kagylót, és bekapcsolta a gépet. Nem volt energiája még egy hívásra válaszolni.

A cipők azok, amire gondolnia kell. Talán évszakonként kellene szétválogatni őket. De volt ennek értelme Roswellben? Néhány évszakot alig lehetett megkülönböztetni.

A telefon ismét csörgött. "Most Liz" - gondolta Isabel. Az utolsó bébiszittere. Az üzenetrögzítő bekapcsolódott.

- Szia, Isabel, itt Liz.

Isabelle undorodva rázta a fejét.

- Csak egy kérdésem lenne... a matematikával kapcsolatban. Tudom, hogy remekül értesz hozzá, visszahívnál?

Liz kitűnő tanuló - és nem is tudna jobb történetet kitalálni? El kellene mennie egy  hazugság javító tanfolyamra vagy valami hasonlóra. Igen, Isabel jó volt matekból. De ő elsős volt, Liz pedig végzős. Ráadásul Max, a zseniális fiú, ugyanabban a házban lakott. Ha Liznek tényleg segítségre lett volna szüksége, csak megkérte volna őt.

"Ha legközelebb csörög a telefon, kidobom az ablakon" - határozta el Isabel.

* * *

Max az apjára nézett. A szemei majdnem lecsukódtak. Az apjának szüksége volt egy olyan filmre, amelyben néhány percenként egy jó kis robbanás van, hogy ébren tartsa.

Megnézte az anyját. Úgy tűnt, hogy nagyon tetszett neki a film. Max tudta, hogy Isabelnek is tetszene. Ő volt az egyetlen ok, amiért megtört, és kikölcsönözte ezt a hülye filmet.

És most itt ragadt, hogy megnézze ezt a filmet egy lányról, aki beleszeret egy srácba, aki valójában egy angyal. Elég hülye volt. Amikor Nicolas Cage azt mondta Meg Ryannek, hogy ő Isten küldötte, a lány csak annyit mondott: "Ez nagyszerű."

Senki sem reagálna így. Amikor Liznek elmondta, hogy ő egy földönkívüli, teljesen kiborult. Először azt hitte, hogy csak szórakozik vele. De aztán kiborult.

Max kíváncsi volt, hogy Liznek tetszene-e ez a film. Nem gondolta, hogy annyira bánná, ha úgy nézné, hogy Liz mellé bújik. "Legyünk őszinték" - mondta magában. - Még egy Barney, a dinoszaurusz filmet is megnéznél, és örülnél, ha ez azt jelentené, hogy Liz közelében lehetsz."

Vett egy marék pattogatott kukoricát, és úgy döntött, hogy megnézi, meddig bírja ki anélkül, hogy Lizre gondolna. 

Ha el tudná kezdeni néhány másodperccel nyújtani az időt, talán egy nap visszanyerné a józan eszét. Megnézte az óráját. "Oké, rajta", mondta magának.

Visszakapcsolódott a filmre. Valami fickó azt magyarázta Nicolas Cage-nek, hogy Meg Ryannel lehet, ha hajlandó lemondani az angyali képességeiről.

"Mit tennék Lizért? - gondolta Max. - Lemondani a hatalmamról, ami valószínűleg azt jelentené, hogy lemondok arról, hogy valaha is láthassam a bolygómat..."

Max megnézte az óráját. Három másodperc. Három másodpercig nem gondolt Lizre. "Ezúttal próbálj meg négyig eljutni" - mondta magának. Aztán meghallotta a ház felé közeledő motor bömbölését. Felpattant, és az első ablakhoz sietett.

És még időben látta, hogy Isabel átszalad a pázsiton, és felpattan Nicholas motorjára.