Max tudta, hogy Liz a folyosón sétál mögötte. Nem volt benne biztos, hogy pontosan honnan tudta, de biztosan tudta. Talán érzékelt néhány apró dolgot - például a léptei hangját vagy a samponja illatát -, és tudat alatt feldolgozta őket.
Átnézett a válla fölött. Igen, ott volt a lány, és úgy lépkedett a folyosón, mintha valami nagyon fontos helyre kellett volna mennie. Liz mindig így sétált, bármerre is tartott.
- Hazavigyelek? - kérdezte. Mintha meg se történtek volna azok a teljesen kínos pillanatok Lizzel, amitől az agya elzsibbadt.
- Igazából a Crashdownba megyek. - válaszolta a lány, és megállt mellettem. - Apa még mindig nem jött rá, hogyan kell a számítógépen munkarendet készíteni, újra meg kell mutatnom neki.
Liz rengeteg időt töltött a családja földönkívüli témájú éttermében. Akkoriban, amikor még teljesen belezúgott Lizbe, a lány pedig csak úgy gondolt rá, mint a laborpartnerére, Max állandóan a Crashdown Caféban evett, csak hogy egy kicsit több időt tölthessen Lizzel. Ott lógott, figyelte a lányt, és úgy tett, mintha nem is figyelné. Most ezt csinálni túl furcsa lenne mindkettőjük számára.
- Szóval... Nicholas - mondta Liz, és elindult az épülettől a parkoló felé.
- Igen. Nicholas. Sajnálom, hogy ilyen bunkó volt. Amit az emberekről mondott. Az teljesen elfogadhatatlan volt. - jegyezte meg Max. - De ami a legrosszabb, Isabellele még csak ki sem nyitotta a száját, hogy elmondja neki, mennyire tévedett. Ezt nem tudtam elhinni.
- Max, nem kell bocsánatot kérned Nicholas miatt - válaszolta Liz. - Csak azért, mert ő egy idegen, még nem jelenti azt, hogy felelős vagy érte.
Max megrázta a fejét.
- Azt hiszem, mindannyiunknak felelnünk kell érte. Ha visszaél a hatalmával, Valenti seriff a nyomába ered... és az veszélyes lehet. Van valami ötleted?
- Azt hiszem van. Egy partit rendezek Nicholasnak, hogy megünnepeljük az érkezését Roswellbe. Annyira meg fog hatódni, hogy rájön, egyáltalán nem vagyok rovar.
Max felhorkant.
- Ez jobb, mint az én tervem.
- Melyik?
– Bármelyik. Nekem még nincs. – ismerte be Max. Mindenképpen szüksége volt egy tervre. Nem hagyhatta, hogy ez az egész helyzet Nicholasszal kicsússzon a kezéből.
Beszálltak a dzsipbe, és Max kihajtott a parkolóból.
– Valahogy meg kell győzni Nicholast arról, hogy Valenti seriff mennyire veszélyes - mondta Liz. - Tudom, hogy az újonc azt hiszi, hogy a hatalmát csak arra használhatja, hogy megölje a seriffet, de elfelejti, hogy Valenti csak egy része a szervezetnek. Ha a Tiszta lap projekt egyik ügynöke meghal, biztos vagyok benne, hogy valamilyen vizsgálatot indítanak, és több ügynököt vonnak be.
- Ezt mindketten tudjuk, de nem hiszem, hogy Nicholas olyan ember, akinél működnek a logikus érvek - válaszolta Max.
- Talán beszélhetnénk Isabel-el, ő pedig Nicholas-szal. - javasolta Liz.
- Persze, mert a mi Isabel-ünk mindig logikusan és észszerűen cselekszik - vigyorgott Max.
A húga utálta, ha megmondják neki, mit tegyen. Tényleg azt hitte, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. Igen, mostanában óvatosan bánt a hatalmával. De ez csak azért volt, mert még mindig kicsit ki volt borulva a Valentivel történtek miatt. Most, hogy Nicholas meggyőzte arról, hogy nem kell félnie a serifftől, Max nem volt biztos benne, hogy mit fog tenni. De úgy gondolta, hogy Isabel-el és Nicholas nagyon veszélyes párosítás.
- De Nicholas olyan sokáig élt itt, hogy mindenki elől elrejtette az igazságot – jegyezte meg Liz. - Nem hiszem, hogy teljesen meggondolatlan.
- Hacsak nem zúzott szét mindenkit, aki közel került ahhoz, hogy rájöjjön. - válaszolta Max.
- Szerintem egy sor idegengyilkosság bekerült volna a hírekbe – ellenkezett a lány.
Max hirtelen rájött, hogy Liz és ő valóban párbeszédet folytatnak. A fiú megosztotta vele a feltételezéseit, a nő válaszolt - és nem voltak kínos szünetek.
Megállt a dzsippel a kávézó előtt. Liz kinyújtotta a kezét, és megérintette a karját, amitől áramütés futott végig a testén.
- Max, ismerlek - mondta halkan. - Tudom, hogy azt gondolod, hogy neked kell megbirkóznod ezzel az egész helyzettel, mintha felelősnek éreznéd magad azért, ami történik... De nem irányíthatsz mindent, különben megőrülsz.
- Csak arról van szó, hogy ha elszabadul a pokol, és erőszakot alkalmaznak, akkor mindannyian újra veszélyben leszünk.
- És ha ez megtörténik, eldöntjük, hogy mit tegyünk. Együtt. - tette hozzá Liz.
Max bólintott, és hirtelen megint összezavarodott, nem tudta, mit mondjon.
Liz magához vette a táskáját és a hátizsákját, de valamiért nem sietett kiszállni a kocsiból.
- Ööö... eljönnél velünk ma este a moziba? - kérdezte, kerülve a fiú tekintetét.
Max nem tudta, hogy képes lesz-e megbirkózni egy filmmel. Mi van, ha végül Liz mellett ül? Nem hitte, hogy túl tudna élni két órát mellette a sötétben anélkül, hogy megérintené.
Nos, ma este nem kell próbára tennie magát.
- Nem tudok. Az új munkahelyemre megyek. - válaszolta Max színlelt nyugalommal.
- Ó, nos... jó. Remélem, jól fog menni. - Liz gyorsan kiugrott a kocsiból. - Köszönöm a fuvart. - Elindult a ház felé.
Max visszahajtott az utcára, és két háztömböt vezetett az UFO-múzeumig. Talán miután egy kis ideig ott dolgozott, javasolni fogja, hogy kössön valamilyen üzletet a Crashdownnal. Például, ha elhozza a múzeumi jegyét, ingyen desszertet kap, vagy ilyesmi.
Megrázta a fejét, amikor behajtott a múzeum parkolójába. Már megint ezt csinálta. Anélkül, hogy megpróbálta volna, mindent, amit látott, olvasott vagy hallott, valahogyan összekötött Lizzel. Például a múzeumba tartott, ezért összekapcsolta a múzeumot a Crashdown kávézóval, mert mindkettőnek köze volt az idegenekhez, és aztán könnyű volt összekapcsolni a Crashdownt Lizzel, mert Liz ott dolgozott, és a szüleié volt a hely. Így jött az ötlet, hogy valamiféle üzletet kössön a múzeum és a kávézó között.
"Szánalmas vagy" - gondolta.
Max megnézte az óráját. Ideje bemenni. Kimászott a dzsipből. Az új főnöke, Ray IEburg hűvösnek tűnt az interjún. És a múzeumban dolgozni sokkal szórakoztatóbbnak kellett lennie, mint az előző munkahelyén, ahol az apjának kutatott. Talán, ha az apja büntetőügyvéd lett volna, az is érdekes lett volna. De az apja környezetvédelmi joggal foglalkozott, és Maxnek elege volt az olajkatasztrófákról olvasni.
Belépett a múzeum ajtaján, és egy fehér kezeslábas repült felé. Egy fehér, strasszkövekkel kirakott kezeslábas.
- Az egyenruhád - mondta Ray Eburg.
- Köszönöm - válaszolta Max kissé zavartan. - Nagyon várom már, hogy itt dolgozhassak.
- Ray. Szólíts nyugodtan Raynek - jegyezte meg. - Különben úgy érzem magam, mintha száz éves lennék.
Max kíváncsi volt, hogy Ray hány éves. A haja felül kissé elvékonyodott, és volt benne némi őszülés. De a bőre úgy nézett ki, mintha egy pattanás elleni krémreklám "után" részében lehetne. Tiszta és sima volt. Max még egy ráncot sem látott.
- Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a múzeum feltárja az Elvis és az idegenek közötti kapcsolatot. - mondta Ray. - Ezért szereztem be az új egyenruhákat. Arra gondoltam, hogy felhúzhatnánk néhány pajeszt is. Vagy talán szőnyegmaradványokból is készíthetnék néhányat...
Max bólintott, mintha értette volna, miről beszél az új főnök. Ez volt az első napja, és jó benyomást akart kelteni.
- Egy nagy kijelzőt állítottam fel a Marsról készült fotó nagyítása köré. - folytatta Ray.
- Mars? - Max megismételte. Ennek a fickónak elment az esze? Most kapott munkát egy őrültnél?
- Fogalmad sincs, miről beszélek, ugye? – kérdezte meg Ray.
- Ööö, nem - ismerte el Max. - Azt hiszem, olvasnom kell egy kicsit a témában.
- Ezek a lenyűgöző felvételek a Mars felszínéről készültek, amelyeken egy Elvis arcát formázó óriási sziklaalakzat látható. Legalábbis egyesek így gondolják - magyarázta Ray. - Carl Sagannak volt egy nagyszerű idézete: "A Marson lévő milliárd és milliárdnyi szikla közül ez az egy tűnik a királynak. Igaz, egyet kell értenem azzal, hogy ez nem egy magasan fejlett civilizáció jele, hanem alacsony szórakozási színvonalú idegeneké."
Max úgy érezte, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés, de igyekezett visszafogni magát. Nem akarta megbántani Rayt.
Megveregette a fiú vállát.
- Nem baj, ha nevetsz - mondta. - Én is folyton nevetek ezeken a dolgokon. - Körbepillantott a múzeumban. - Csak próbáld visszafogni magad, amikor az idejárókkal beszélgetsz. Ők nagyon komolyan veszik az egészet.
- Rendben - mondta Max. Azt hiszi, tetszeni fog neki ez a munka. Ray elég jó fejnek tűnt.
- Menj és próbáld fel az overallt. Biztos akarok lenni benne, hogy jó lesz - mondta sietve. - A mosdó a múzeum hátsó részében található.
Max csillogó overáljával a kezében elindult oda, remélve, hogy egyik barátja sem látja meg őt itt. Szétröhögnék magukat, ha Elvisnek öltözve találnák.
Elvis. Hogyan tudott kapcsolatot teremteni Liz és Elvis között?
"Határozottan megszállott vagyok." - gondolta. - "Itt az ideje, hogy elkezdjem élni az életemet."
* * *
- Akkor mit fogunk nézni? - kérdezte meg Maria.
- Mit szólnál ahhoz az új filmhez, amiben Freddy és Jason szerepel. - javasolta Michael. Maria és Liz közé szorulva ült Alex Rabbitjának hátsó ülésén. Nem mintha panaszkodott volna.
- Ez ijesztően hangzik - jegyezte meg Maria.
Ezért javasolta Michael. Maria-val horrorfilmeket nézni jó móka volt. A lány olyan élénken reagált, sikoltozott, és gyakorlatilag lyukakat vájt a férfi karjába a körmeivel.
- Nem kell idegeskedned, ha a közelemben vagyok - kacsintott rá Michael.
- Liz utálja a horrorfilmeket - mondta Maria -, és tudományosan veszi őket. Mint például: ha valakit ennyiszer vágnának le egy baltával, az már biztosan halott lenne.
- Szóval mit szeretnél megnézni? – fordult Michael Lizhez.
A lány nem válaszolt. Ugyanabban a helyzetben ült, és az ablakon bámult ki, homlokát az üveghez szorítva.
Maria Michael felé fordult, és csendben azt mondta: "Max." Bólintott. Ismernie kellett volna ezt a fájdalmas szerelmes tekintetet. Mindig is látta Max arcán.
- Mi van veletek? - Michael megkérdezte Isabelt és Alexet.
- Semmi. - válaszolta Isabel, miközben továbbra is halványzöldre festette a körmeit. Kinek van szüksége zöld körmökre?
- Semmi. - mondta Alex.
Michael és Maria összenéztek. Alexnek és Isabel-nek általában mindkettőnek határozott véleménye volt arról, hogy mit érdemes megnézni, és nem bánta, ha ezt nagyon hangosan hangoztatta mindenkinek. Alexnek még egy egész listája is volt azokról a filmekről, amelyeket soha nem volt hajlandó megnézni. Úgy hívta, hogy az S-lista. Nem volt hajlandó elmenni semmilyen filmre, amelyet bármelyik kritikus érzékenynek nevezett, semmilyen filmre, amelyben felirat van, és semmilyen filmre, amelyben Meryl Streep szerepel. Volt még egy csomó más is, de Michael nem emlékezett rájuk.
- Oké, akkor- válaszolta -, marad 'Freddy és Jason'.
Elég jól sejtette, miért volt Alex és Isabel is olyan csendben. Bármibe lefogadta volna, hogy mindketten Nicholasra gondoltak - teljesen más okokból.
Michael azon tűnődött, hogy Nicholas végül is a csoportjuk tagja lesz-e, moziba megy-e velük, meg ilyenek. Nem igazán tudta elképzelni. Nicholas az ebédnél nagyon elszállt Lizzel szemben. Nagy bocsánatkérésre és az emberekhez való hozzáállásán való változtatásra lenne szüksége, mielőtt képes lenne velük lógni.
De ez teljesen lehetséges volt, mert vele is történt már hasonló. Egészen addig az éjszakáig, amikor Max kapcsolatot teremtett hatuk között, Michael egyáltalán nem akart emberekkel lenni. Soha nem gondolt rájuk rovarokként, vagy bármi ilyesmi, ahogy Nicholas fogalmazott.
Nem okozott neki gondot, hogy csatlakozzon néhányukkal egy kosárlabdameccshez, vagy akár flörtöljön egy kicsit egy csinos emberlánnyal.
De a kapcsolat előtt Michaelnek soha nem volt olyan ember, akit barátjának tekintett volna. És most a "barát" nem tűnt elég erős kifejezésnek ahhoz, hogy leírja, mit érzett Maria, Liz és Alex iránt. Ők inkább olyanok voltak, mint a családja, teljesen ott voltak neki. Soha nem gondolta volna, hogy Maxon és Isabel-en kívül bárki más iránt is így érezhet.
Ez a baráti család - ezért tudott nevelőotthonból nevelőotthonba költözni anélkül, hogy az tönkretette volna. Nem volt szüksége a nevelőszülők támogatására, szeretetére vagy bármi másra. Az már megvolt neki. Mindig is megkapta ezt Max-től. És persze Isabel-től. De most már három embertől is megkapta. Az a tény, hogy Maria, Liz és Alex ilyen gyorsan a családja részévé vált, egyszerűen lenyűgözte.
Azt hitte volna, hogy szinte azonnal ilyen kötelék alakul ki egy másik idegennel. Már csak azért is, mert azonos faji emlékeik, azonos genetikai kódjuk volt. Csak mert egyikük sem tartozott ide. De Nicholasnak úgy tűnt, hogy nem is akar beszélgetni vele vagy Maxszel. Mintha minden, ami közös volt bennük, semmit sem jelentett volna neki. Úgy tűnt, csak Isabel érdekli.
Michael az anyósülésen ülő Izzyre pillantott. Nem tartozott az olyan fickók közzé, mint Nicholas. Túl jó volt hozzá, akármelyik bolygóról is jött.
Alex behajtott a bevásárlóközpont parkolójába. Maria és Michael kimászott, de senki más nem tett egy lépést sem, hogy kiszálljon a kocsiból. Michael Mariára pillantott, és megrázta a fejét. Három zombival kellett volna moziba menniük. Valószínűleg sokkal szórakoztatóbb lett volna.
- Kérem, szedjenek le mindent a felső polcokról, és köszönjük, hogy velünk utaztak. - mondta Maria, miközben kinyitotta az ajtót Alexnek.
Michael benézett a kocsiba, és kinyitotta Liznek az ajtót.
A lány enyhén elmosolyodott, és kiszállt a kocsiból.
Michael és Maria állt a menet élére, és a parkolóból a mozi felé indultak. Michael folyton a háta mögé akart nézni, hogy Alex, Isabel és Liz lépést tart-e vele. Úgy érezte magát, mintha egy óvodai kirándulást vezetne, vagy ilyesmi.
Mögöttük felbőgött egy motorkerékpár motorja.
- Ó - motyogta Maria.
A fiúk megfordultak: Nicholas a parkolóban száguldott. Egyenesen feléjük tartott.
Ahogy közeledett, csak Isabel-re nézett. Igyekezett úgy tenni, mintha semmi érdekes nem történne, bár határozottan felkavarta Nicholas megjelenése.
"Mindenképpen beszélnem kell vele erről az idiótáról" - gondolta Michael.
Nicholas motorja felsikoltott, és élesen lefékezett mellettük. De a fickó egy szót sem szólt. Csak a kezét nyújtotta Isabel-nek, és mielőtt Michael bármit is tehetett volna, mielőtt egyáltalán eszébe jutott volna, hogy mit tegyen ebben a helyzetben, Isabel felpattant a motorra, és Nicholas elszáguldott.
- Hűha - lélegzett ki Maria.
- Nem tetszik ez nekem. - motyogta Alex.
Michaelnek sem tetszett. Nem tetszett neki a gondolat, hogy Isabel egyedül van Nicholasszal. Igen, Nicholas egy idegen volt. Egy volt közülük. De ez nem jelentette azt, hogy Isabelnek automatikusan meg kellene bíznia benne.
Michael természetesen nem bízott benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése