- Max, gyere, ülj le hozzánk. - hívta Liz.
Max megfordult, és látta, hogy Liz, Maria és Alex az iskolaudvar közepén a fűben ülnek, és az ebédjüket majszolják. Maria aurájából meg tudta állapítani, hogy ugyanolyan zaklatott, mint tegnap volt - talán még jobban is. Mély szürke keveredett aurájának habzó, zavaros zöldjével.
A tekintetét azonban megakasztotta Liz aurája, ahogy közeledett feléjük. Olyan sokszínű volt, hogy fájdalmas volt ránézni. A félelem élénksárga erezetű volt, és amikor a lány dühös volt, az aurájában skarlátvörös villanások jelentek meg. Az aggodalom és a zavarodottság szürkés fürtjei is ott voltak. És mindez egy sötétlila hálóba volt beágyazva. Az anyja aurájában egy ilyen háló jelent meg, amikor a nagyapja meghalt. A mély gyász sajátos megnyilvánulásaként szolgált. Liz kicsit hátrébb húzódott, és Max leült mellé a fűbe. Fogalma sem volt, miről beszéljen. Talán a szokásos ebédszüneti fecsegésről is lehetett valamit mondani - például arról, hogy valaki hallotta Joanna Oakley-t hányni a mosdóban ma reggel, és most mindenki azt hiszi, hogy terhes; vagy arról, hogy tegnap este rajtaütöttek a Guffman iskolán, hogy visszaszerezzék az iskolájukhoz tartozó kabalát; vagy arról, hogy Doug Heisingert hazaküldték, mert Marilyn Mansonnak öltözve jelent meg az iskolában. Max nem volt biztos benne, hogy meg tudná oldani.
- Uh, szóval mit gondoltok az új listámról? - kérdezte Alex. - Talán a fillérek alternatív felhasználási lehetőségeiről kéne szólnia, mert azok masszívan haszontalanok, és... - nem fejezte be.
"Alex érzi a feszültséget Maria és Liz között" - gondolta magában Max. - "Nem kell látnod az aurákat ahhoz, hogy tudd, valami baj van velük. Alex saját aurája sem tűnt túl kellemesnek. Volt néhány olajos, piszkos folt."
- Mi a helyzet a leghülyébb kutyanevekkel? - Liz kibökte. - Nevek, amelyeket soha nem akarsz elkiabálni, ha a kutyád eltéved.
A hangja túlságosan vidámnak és hamisnak hangzott, akárcsak Stacey Shaniné.
"Valami itt tényleg nincs rendben" - gondolta Max.
Liz tekintete Mariáról Alexre siklott, és a fogkrémreklám mosolya elhalványult.
- Ezt nem bírom. - mondta. - Nem ülhetek itt és... Max, Alex mindent tud.
Olyan volt, mintha Maxet gyomorszájon vágták volna. Most már végképp nem tudta visszatartani Isabel-t és Michaelt. Kizárt dolog.
Liz kinyújtotta a kezét, és megfogta a fiú kezét, összefonva az ujjait az övével.
- Szeretném, ha megnéznétek Maxet. - A barátai felé fordult. - Nézzétek meg jól. Megmentette az életemet. Ő...
- Szia, Max; gratulálok, nem gondoltam volna, hogy Liz egy egész napon át képes lesz fenntartani az érdeklődését irántad.
Max megfeszült, és érezte, hogy Liz összeszorítja a kezét Kyle Valenti hangjára. Kyle megkerülte a társaságot, és Alex mögött foglalt helyet.
"Most nem kéne szórakoznod velem" - gondolta Max. - Nem lenne okos dolog."
- Azért ne szokj hozzá túlságosan, hogy vele töltsd az időt. - vigyorgott, és Maxre nézett.
Úgy tűnt, Kyle nem kap elég figyelmet. Max feltételezte, hogy ha nem válaszol, akkor megunja, és békén hagyja őket.
Kyle azonban továbbra is őt bámulta. Kicsit zavartnak tűnt, mintha nem értette volna, miért nem mond semmit Max.
- Gondolom, továbbra is találkozhatsz Lizzel, persze csak ha nem bánod, hogy meglátogatod a börtönben. - Kyle folytatta. - A gyilkosságban közreműködők nem kerülnek javítóintézetbe. - Lizhez fordult. - Ugye tudod, hogy ha hazudsz apámnak, akkor bűnrészes vagy a bűntényben?
- Old meg velem a problémáidat. Hagyd őt békén! – parancsolta Max.
- Amíg hazudik az apámnak, addig ő az én problémám. – mondott ellent Kyle. - Nem tudom, mit gondol apám, de szerintem a gyilkos, akit véd, te vagy, Evans. És egy lány háta mögött bujkálni nem éppen menő.
- Kyle, szánalmas vagy. - Maria felhorkant. - Azért találtad ki ezt a nevetséges elméletet, mert nem tudsz megbirkózni a ténnyel, hogy Liz inkább Maxszel randizik, mint veled. Nőjj fel!
Kyle arca elsötétült a dühtől.
- Fogadok, hogy a nővéredet ez lenyűgözné, Liz. Úgy értem, egyszer őt is letartóztatták, de csak könnyű drogfogyasztásért. Te viszont nagyot fogsz bukni.
Max felugrott, és egy ügyes mozdulattal lecsapott Kyle-ra. Kyle egy puffanással a földre zuhant. Max felhergelve, ököllel orrba vágta. Roppanást hallott, és érezte, hogy meleg vér folyik le az ujjain.
- Max, ne! – kiáltotta Liz.
Max azonban nem állt meg itt. Kyle minden egyes szóért, amit Liznek mondott, meg fog fizetni. Max ismét felemelte az öklét, és állon vágta Kyle-t. Aztán érezte, hogy valaki megragadja az ingénél fogva, és megpróbálja elrántani.
Alex elhúzta őt Kyletól. Átkarolta a vállát, és a földhöz szorította.
Max oldalra rántotta a fejét, és látta, hogy Kyle az ujjával törli le a vért az arcáról.
- Még nincs vége. - mondta Kyle. Aztán megfordult és elsétált.
- Igazad van - kiáltott utána Max. - Még nincs vége.
A fiú megpróbálta ellökni Alexet. Le akarta verni Kyle-t. A földbe akarta döngölni a fickót.
Alex a térdével Max mellkasára térdelt.
- Itt fogsz maradni. Ha üldözöd, az igazgatói irodában végzed, és hívják a szüleidet. Tényleg egy szobában akarsz ülni Valenti seriffel? Szerinted nem érdekli, hogy mi okozta a verekedést?
Max még mindig be akarta érni Kyle-t, de Alex szavai hatással voltak rá.
- Elengedhetlek? Lenyugodtál? - bámult Maxre, és várta a választ.
- Igen. - motyogta Max.
Alex hagyta, hogy felüljön. Max megdörzsölte az alkarját, és Alexre nézett.
- Hogy csináltad ezt, haver? Nem is láttam, hogy jössz - és a következő pillanatban már a földön voltam.
- A három idősebb testvér. - Alex válaszolt. - És erősek.
- Amit mondtál... Igazad volt. - mondta neki Max. - Köszönöm.
- Együtt kell fellépnünk a világ Kylejai ellen. - válaszolt Alex.
* * *
"Cédrusra van szükségem" - gondolta Maria. Kinyitotta a táskáját, és addig kotorászott benne, amíg meg nem találta az egyik apró üvegcsét. Kihúzta. Eukaliptusz. Visszadobta. Az eukaliptusz energetizáló hatású volt, és Maria már így is kész volt szétesni.
Hol van Max? Több mint fél órája csengettek ki az utolsó óráról, és még mindig nem jött ki. Látta a dzsipjét, így tudta, hogy még a suliban van.
Maria ismét a táskájában kereste az üveg cédrusolajat. Ó, ott volt. Kivette, és lecsavarta a kis kupakot. Aztán az orrához tartotta az üveget, és becsukta a szemét.
"Gondolj egy cédrusokból álló erdőre. - mondta magának. - Képzeld el, hogy az erdőben vagy, és békét érzel."
Nem működött. Talán Liznek igaza volt az aromaterápiával kapcsolatban. Vagy a problémák túl komolyak voltak a cédrus és a képzeletbeli fák illatához. Maria kinyitotta a szemét, és látta, hogy Max bemászik a dzsipjébe.
- Max, várj! - kiáltott fel, és odasietett a fiúhoz. - Beszélhetnék veled?
Még mielőtt Max válaszolt volna, bemászott a kocsiba. Nem akarta, hogy a fiú nemet mondjon.
- Mi történt? - dobolt az ujjaival a kormánykeréken. Egyértelmű volt, hogy el akart tűnni onnan. El onnan és el a lánytól.
- Úgy tűnik, hogy minden srác azzal a képességgel születik, hogy dobriffeket püföljön a kormányon? - kérdezte. - Mert amikor én megpróbálom, úgy hangzik, mintha egy elefánt toporzékolna. És a képzeletbeli gitár? Oké, felejtsd el.
Max ránézett, ajkai mosolyra húzódtak.
- Én vagyok az élő bizonyíték arra, hogy ez nem öröklődik.
- Elfelejtettem. Igen. Egy pillanatra elfelejtettem. - mondta Maria. - Tudod miért? Mert te nem valami lény vagy egy rossz filmből.
- Micsoda megkönnyebbülés. – válaszolta Max.
- Sajnálom. Csak rontok a helyzeten. - Maria felkiáltott. - Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy félek tőled, mióta megtudtam, hogy... hát, tudod. Egyfolytában arra gondoltam, hogy biztos úgy tekintesz rám, mint egy szúnyogra vagy borsóhüvelyre, vagy valami ilyesmire.
- Várj egy kicsit. Egy borsóhüvely? -bámult rá Max.
- Vagy valami másnak. Valaminek, ami nem tűnik hogy is mondják, nemzetségbe vagy fajba tartozó életformának? Az emberek például állatokat és növényeket esznek. Mert valami másnak képzelik őket. Ha nem...
- Várj egy percet. Mi az, azt hiszed, hogy meg foglak enni? - Max nevetésben tört ki.
Maria ránézett: vállai remegtek, szája tátva maradt, arca kipirult.
- Hát, nem igazán... de valahogy... igen... féltem, hogy megeszel. - Maria nevetett. Addig nevetett, amíg a gyomra fájt, és könnyek szöktek a szemébe. Amikor mindketten kezdtek megnyugodni, Max hirtelen felnyögött, és az egész kezdődött elölről.
- Oké, ennyi volt, ezt abba kell hagynunk. - Maria zihálva megszólalt. Kezét a szájára tette, hogy összeszedje magát. - Oké, oké, jól vagyok. Azt akartam mondani...
Max felkacagott. Maria ujjával a fiúra mutatott.
- Nem, ezt nem csináljuk újra. Csak azt akartam mondani, hogy a mai ebédnél világossá vált számomra, mennyire törődsz Lizzel. Rájöttem, hogy tévedtem veled kapcsolatban. Nagyon sajnálom.
- Semmi baj - válaszolta Max. - Én magam is eléggé ki voltam akadva, amikor először megtudtam, hogy ki vagyok... Úgy éreztem magam, mint egy szörnyeteg, akinek távol kellett maradnia mindenkitől, kivéve Michaelt és Isabel-t.
Maria gyengédséget és törődést érzett a hangjában.
- Te nem vagy szörnyeteg.
A lány felnyúlt, és elsöpörte a haját a homlokáról, majd félrenézett. Hirtelen zavarba jött. Korábban soha nem beszélgettek ilyen könnyedén Maxszel, és most hirtelen nyíltan beszélt vele erről.
- El kell döntenünk, hogy mit kezdjünk Valentival. - mondta vidáman. - Kyle-nak köszönhetően még gyanakvóbb lesz veled és Lizzel szemben. És addig nem nyugszik, amíg nem tudja az igazságot - mindannyiunkról.
- Azt hiszem, van egy ötletem, hogy mit kellene először tennem. - Mondta Max. - Gyere, hazaviszlek, és útközben mindent elmesélek. Rendben, borsóhüvely?
Maria elszántan mosolygott rá, hogy a legjobb barátja lesz a fiúnak.
- Rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése