„Parkolj hátul”
Larchmont, New York
2006. november 18., szombat
A második látogatás a „Parkolj hátul” parkolójában két okból is sokkal sikeresebb volt az elsőnél: egyrészt Jeanine-nek nyoma sem volt, másrészt Jennifer ismét a bárpultnál dolgozott. Ma nem farmert, hanem bőrnadrágot viselt.
- Lám, lám, lám - mondta Jennifer, amikor meglátta Winchesteréket, akik éppen segítettek Manfrédnek kipakolni a cuccot a terepjáróból. - Nézd, ki van itt!
- Sam, menj, keress egy asztalt - parancsolta Dean, és nem nézett az öccsére.
Sam elmosolyodott.
- Rengeteg az üres asztal, Dean, én nem aggódnék. Különben is, gondoltam, segítek vinni az italokat.
Dean most tényleg Samre nézett.
- Azt hiszem, el bírok vinni két sört - arról nem is beszélve, hogy az egyiket a fejedre borítom, ha nem szerzel nekünk egy asztalt.
Sam hallgatott, de gonoszul elvigyorodott, és hátralépett. Jennifer felvonta a szemöldökét.
- Mi az, Dean, nem szeretsz idősebb nőkre hajtani tanúk előtt?
- Először is, nem veszem be, hogy idősebb nő vagy. Persze, tegnap este elővetted azt a „kaja a fagyasztóban” megjegyzést, de szerintem ez egy rakás szarság, és valójában huszonnégy éves vagy. Szerintem olyan sok lúzer nyomul rád itt, hogy egyedülálló anyának adod ki magad, hogy elkergesd őket, és hogy valójában egy dögös húszas éveiben járó csaj vagy, aki csak válogatós.
Jennifer, kérés nélkül, már elkezdte kitölteni a brooklyni világost anélkül, hogy a férfi megmondta volna, mit szeretne.
- Sokáig tartott, mire rájöttél?
- Még jó, hogy.
Valójában Dean improvizált, mivel túlságosan lefoglalta a betörés, a rendőrökkel való találkozás, az alvás, apja pszichoanalízise Sammel, és az, hogy Arthur Gordon Pymről próbáljon információkat találni. Sajnos, egyetlen városi nyilvántartásban sem találtak senkit ezen a néven. A honlapja elismerte a névváltoztatását, de úgy tűnt, hogy nem legálisan tette, és nem volt feltüntetve, hogy milyen néven született.
Jennifer letette a poharat egy szalvétára.
- Utálok csalódást okozni, de ez az igazság. Ma elvittem Billyt focizni. Most már csatár.
- Remek - dicsérte Dean, de fogalma sem volt, hogy ez valójában mit jelent, de feltételezte, hogy nem rossz dologról van szó.
- Sam mit iszik?
- Egy Bud Light-ot.
- Hé, mi bajod a Bud Light-tal?
- Semmi - vonta meg a vállát Dean. - Én csak a jó sört részesítem előnyben.
Jennifer elmosolyodott, és töltött még egy pohárral Samnek.
- Azt hittem, sikítva menekülsz egy újabb Scottso fellépéstől.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy visszajöttem miattad?
- Hogy szégyentelenül hazudsz.
- Teljesen igazad van - vigyorgott Dean. - Beszélnem kell Aldóval. És a veled való beszélgetés egy szép kiegészítés.
- És miről fogsz beszélni?
- A volt barátnőjéről.
- Melyik? - Jennifer felhorkant.
- Egy Roxy nevű szőke lány.
Jennifer ismét felhorkant.
- Roxy Carmichael? Nos, ő nem lány, idősebb volt nálam.
- Volt? - Dean felszisszent.
- Úgy értem, valószínűleg az volt. Néhány éve szakítottak Aldóval, és soha többé nem láttam. Kár, mert jó pár voltak: nem ittak, nem dohányoztak... Várj! Nem, várj, emlékszem, hogy ő és én kimentünk cigizni, rögtön azután, hogy betiltották a dohányzást a kocsmákban.
Dean tudta, hogy ez a törvény nem minden államban ugyanaz, ezért újra megkérdezte: - Mikor volt ez?
- Néhány évvel ezelőtt, közvetlenül Roxy és Aldo szakítása előtt. De határozottan csak szódát ivott.
Dean folytatni akarta, de ekkor a csapos - nem Harry hanem egy másik, nála feleannyi idős és kétszer magasabb fickó - megszólalt: - Hé, Jenny, mozgás! Meghalok itt!
- Sajnálom - motyogta Dean. - Mennyivel tartozom?
- Gyere vissza később - mosolygott Jennifer ismét, de nem szarkasztikusan, hanem sokkal kedvesebben.
Ahogy Dean sörrel odasétált az asztalhoz, valami melegség támadt a mellkasában. Ez a valami azonban azonnal eltűnt és szétmorzsolódott, amikor Scottso elkezdte a „Smoke on the Water” második versszakát.
A műsor végéig Dean háromszor is visszament a bárpulthoz; harmadszor is Jenniferrel beszélgetett, amíg a másik pultos segítségért nem kiáltott. Határozottan jó érzése volt a dologgal kapcsolatban. A Jenniferrel való csevegést Dean határozottan élvezte, azonban el kellett intézni pár dolgot. Így mikor Aldo a mosdó felé vette az irányt, Dean követte, főleg, mert a brooklyni sör épp az imént emlékeztette a hólyagját, hogy már eléggé megtelt. A mosdóban csak két piszoár volt, így egy egész sor várakozott. Dean Aldo mögé állt, és azt mondta: - azt hittem, csak a női mosdókban van sorban állás.
- Ho-ho-ho! - vágott vissza a gitáros. - Ez jó volt, Sam.
- Dean vagyok.
- Ezt mondtam, Dean. Jó, hogy újra látlak titeket.
- Köszönöm. Nagyszerű munkát végeztél ma este is. Különösen tetszett a „Sunshine of Your Love”.
- Barátom, Eric Claptont nem véletlenül hívják Istennek.
- Nézd, Aldo... Manfred mondta, hogy ismertél egy Roxy nevű szőke csajt.
- Igen - ráncolta a homlokát Aldo.
- Ő is nagy Queensryche-rajongó volt. Csak régebben lógtam egy bizonyos szőke Roxyval, aki szintén Queensryche-rajongó volt, és most azon gondolkodom, hogy vajon ugyanarról a lányról van-e szó.
- Talán igen - vonta meg a vállát Aldo. - A neve Roxanne Carmichael volt.
A két férfi elment a sorból, így Dean és Aldo elfoglalták a helyüket. Dean kigombolta a farmerját, és egy másodperccel később mintha egy nagy súly esett volna le a... na jó, nem a válláról, de úgy öt kilóval könnyebbnek érezte magát.
- Tudod, mit mondanak a sörről? Minél jobb, annál gyorsabban könyörög a kiadásért.
- Valószínűleg - értett egyet Aldo. - De már három éve vagyok az AA-ban (Anonim Alkoholisták). Roxy és én ott találkoztunk.
- Ó, sajnálom - mondta gyorsan Dean.
- Ne aggódj, Sam.
- Dean vagyok.
- Rendben, ezt mondtam, Dean. Két másodpercig sem bírnám ki a zenélést, ha problémáim lennének a piával és a droggal, érted, mit mondok? És Roxy... mi csak randiztunk. Aztán csak úgy eltűnt, még címet sem hagyott hátra. Valójában előző este összevesztünk, szóval nem igazán kerestem őt, tudod?
Dean alig tudta visszafogni a mosolyát.
- De ez a veszekedés nem Manfred házában játszódott le?
- Nem - gombolkozott be Aldo. - Miért kérdezed?
Dean rájött, hogy túlságosan erőlteti a dolgot, és hátrált.
- Semmiség. Csak gondoltam, hogy ugyanaz a csaj - húzta fel a cipzárat ő is, és könyökölt a gombra, hogy megeressze a vizet. - Jól bírta a mértékletességet, mi?
Aldo elmosolyodott, mintha emlékezne.
- Ó, igen... De már két éve nem láttam.
- Értem.
Aldo a mosdó felé indult, Dean pedig a kijárat felé: - Igen! De aztán valaki - Dean látta, hogy a basszusgitáros az, de a név kiment a fejéből - odaszólt neki:
- Hé, miért nem mostál kezet?
- Az apám tengerészgyalogos - mondta Dean.
A basszusgitáros kifejezéstelen arca jelezte, hogy nem érti a kapcsolatot, amiből Dean arra következtetett, hogy a vicc nem jutott el hozzá. Bár nehéz volt biztosra mondani, mert ez a kifejezés gyakran előfordult a fickó arcán.
- Apa viccet mesélt - magyarázta Dean. - Egy tengerészgyalogos és egy haditengerész együtt sétál be egy mosdóba. Mindketten pisilnek, majd a tengerész a mosdóhoz megy. A tengerészgyalogos elindul az ajtó felé, mire a matróz azt mondja: - Hé, a tengerészetnél megtanítanak minket arra, hogy pisilés után mossuk meg a kezünket. Erre a tengerészgyalogos megfordul és azt mondja: - Igen? Nos, a tengerészgyalogságnál azt is megtanítják, hogy ne pisáljuk le a kezünket.
A basszusgitáros ferdén elmosolyodott.
- Ah, vicces - tántorgott a színpad felé.
Dean visszatért az asztalhoz, ahol Sam éppen Manfréddel és a dobossal beszélgetett, akinek a nevét az idősebb Winchester elfelejtette. Sam még mindig a maradék sörét ízlelgette - nem kockáztatta meg, hogy gin-tonikot rendeljen a bátyja előtt -, a társai pedig valami világosat ittak, amiről Dean felismerte, hogy vagy rendes vodka, vagy jóféle tequila.
A dobos bólintott és füttyentett.
- Haver, őszintén mondom! Született ribanc volt, de dögös...
- Miről beszéltek? - Dean leült az öccse mellé.
- Éppen azon gondolkodtunk, hogy mi van ezzel az öreg csajjal, Roxyval, akit említettem neked - mondta Manfred
- Igen - értett egyet Sam. - Tommy épp róla beszélt.
Tommy a dobos rájött erre.
- Bárcsak tudnám, mi történt vele. Ha nem Aldo csaja lett volna, akkor is szétbasztam volna, esküszöm!
- Mi történt vele? - csodálkozott Dean.
- Senki sem tudja - mondta Manfred. - Aldo azt mondta, hogy szakítottak, és soha többé nem láttuk.
Tommy felugrott a nevetéstől, és ököllel az asztallapra csapott.
Istenem, Manfred, emlékszel, milyen volt, amikor hozzád mentünk?
- Hogy került oda? - kérdezte Sam.
Tommy visított.
- „Hűha, Manny! Bárcsak hozzámehetnék egy olyan fickóhoz, akinek ilyen háza van!” - és normális hangon hozzátette: - Meglep, hogy még nem kérted meg a kezét, Manny.
Manfred megborzongott.
- Soha életemben nem vennék el olyan nőt, aki Mannynek szólít.
Még beszélgettek egy kicsit, majd Manfred és dobosa visszatértek a színpadra, hogy felkészüljenek a fellépésre. Dean elmondta az öccsének, amit Aldótól hallott. Sam az állát az öklére támasztotta.
- Szerinted Aldo ölte meg Roxyt?
- Mi, és te nem? Ugyan már, Sammy, ez a régi történet. És a dolgok csak azért válnak ugyanolyan régi történetekké, mert folyton megtörténnek. Összevesznek, a férfi megöli a nőt, és eltemeti valahol.
Sam bólintott.
- Aztán szellemként visszatér és kísérti... Manfrédet? Ezt a részt nem értem.
Dean vállat vont.
- Vagy talán Manfréd volt az, aki megölte.
Sam megrázta a fejét.
- Manfred egészen ma reggelig nem is emlékezett rá.
- Azt mondta, nem emlékszik a múlt hétre - állt fel Dean. - Hozok még egy sört. Meglátjuk, hogy Roxy visszajön-e ma este. Talán ha a nevén szólítjuk, válaszol.
A feltételezés merész volt, de néhány szellem valóban beszélgetésbe elegyedett velük ilyen esetekben. Sajnos eddig csak annyit mondott, hogy „szeress!”. Nem volt túl hasznos, bár alátámasztotta a férfi elméletét, miszerint a szerető által visszautasított szerető volt, és így Aldo maradt az első számú gyanúsított.
Odament a bárpulthoz, utat törve magának két idősebb fickó között, akik úgy néztek ki, mintha együtt jártak volna gimnáziumba Manfréddel, és jelzett Jennifernek. „Egy pillanat!” - szólt vissza, és egyszerre több italt kevert össze. Ekkor Aldo belekezdett a „Born to Be Wild” szólójába, és Dean azon kapta magát, hogy őszintén élvezi az állítólagos gyilkos előadását.
„Az életem komolyan el van cseszve” - gondolta gúnyosan.
Jennifer átadta a fiúknak a poharakat, és azok a saját asztalukhoz csoszogtak.
- Már megint Brooklyn? - tisztázta Jennifer.
- Aha.
Valami megváltozott a hangjában. Megtöltött egy poharat, és Dean elé tette.
- Dean, nézd, én szeretem ezt az egészet, de kérdezhetek valamit?
- Rajta - bólintott Dean.
- Hova akarsz ezzel kilyukadni?
- Hogy érted ezt? - Dean a homlokát ráncolta.
- Úgy értem, hova akarsz ezzel kilyukadni? Azt mondtad, hogy nem idevalósi vagy. Gondolom, hamarosan el is hagyod a város, ugye?
- Igen, azt hiszem, én csak...
- Valójában az egész dolog csak egyéjszakás kalandot jelenthet kettőnk számára. Vagy talán egy két-éjszakás, ha elég sokáig maradsz a városban.
Dean úgy érezte, hogy erre a szemtelen őszinteségre nem tud mit mondani. Kezdjük azzal, hogy az őszinteség általában nem volt része a flörtölési módszereinek (vagy az élete nagy részének), így annak használata ismeretlen volt számára.
- Dean, te egy udvarias, vicces, hihetetlenül jóképű srác vagy...
Dean elkomorult.
- ...és ezt nagyon jól tudod. És ki is használod.
- Nos... köszönöm.
- Igen, ez bók volt. De... - Jennifer nagyot sóhajtott - Tíz évvel ezelőtt még teljesen egyetértettem volna veled. És most? Túl öreg vagyok az egyéjszakás kalandokhoz, Dean. Voltam már ebben a helyzetben és csináltam is, de ha már férfival vagyok, akkor állandó kapcsolatot akarok, érted? - hirtelen széles mosoly ül ki az arcára. - Dean, úgy nézel ki, mintha elütöttem volna a kedvenc kutyádat.
Dean dühösen pislogott, és megpróbálta letörölni az arcáról azt a tekintetet, bár fogalma sem volt, hogyan került oda.
- Nézd, Jennifer, én... sajnálom... én nem...
- Jézusom, Dean, ne kérj bocsánatot! A pokolba is, sokkal jobbá tetted a hetemet. Hidd el, a barátnőimmel egy évig fogjuk átbeszélni a részleteket. Tudod, milyen régen volt már, hogy valaki, aki fele olyan dögös, mint te, ráhajtott a kövér seggemre?
- Jennifer - mondta Dean ünnepélyesen. - Ha a seggedet jellemezném, az utolsó szó, amit használnék, az lenne a „kövér”.
- Köszönöm.
És mivel úgy érezte, hogy már nincs vesztenivalója, Dean hozzátette: - És még valami... Igen, igazad van, legfeljebb egy-két éjszakát adnék neked, de... - vigyorgott. - Pokolian forró éjszaka lenne.
A férfi eltűnt, mielőtt Jennifer kinyithatta volna a száját.
Persze, persze, teljesen igaza volt: soha nem volt esélyük többre, mint egy egyszeri összejövetelre. Miután megismerkedett Cassie-vel, Dean tudta, hogy nem lehet állandó kapcsolata, ezért olyan fiatal nőkre csapott le, akik csak egyszer akartak lefeküdni vele. Biztos volt benne, hogy a bókjainak a felét sem hiszik el - csak a játékot tartották fenn.
Dean leült a székében, Sam pedig izgatottan bámult rá.
- Haver, mi bajod van? Úgy nézel ki, mintha valaki elgázolta volna a kedvenc kutyádat.
Dean némán bámulta a sörét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése