- Szagold meg ezt! - Maria az apró fiolát Liz orra alá csúsztatta. – Cédrusfa. Ez tényleg megnyugtat. Újra nyugodtnak fogod érezni magad.
Liz engedelmesen szippantott belőle, de aligha volt valami, ami kevésbé idegesítette volna a Maxszel való találkozásban. Hogyan nézhetett volna rá, miután kimenekült a házából legutóbb? Mit mondana neki?
- Jobb? - Maria megkérdezte.
- Azt hiszem, egy kicsit - hazudott Liz. Ha nemet mond, Maria valami mást szagoltatott volna vele. Maria az aromaterápia megszállottja volt, és mindenképpen meg akarta téríteni Lizt is.
- Most, hogy tudom az igazságot Maxről, én... - Liz hirtelen elhallgatott, amikor Alex két szelet pizzával, egy brownie-val, egy zacskó keksszel és egy narancsos üdítővel a kezében a földre pottyant mellé. Alex tekintete Lizről Mariára, majd vissza Lizre siklott.
- Szóval, mi folyik itt? Mindketten bűnösnek tűntök.
- Ööö, hát, mi csak... - kezdte Maria.
- Éppen arról beszéltünk, hogy mennyire tetszik nekünk az új tamponcsomag - az, amelyikben minden méret benne van - vetette közbe Liz. Maria nagyon csúnyán hazudott. - Vannak a kicsik a nem túl nehéz napokra és...
- Állj! - kiáltott fel Alex. - Kirekesztettnek érzem magam a társaságból. Ha nem hagyod abba, megbántod az érzéseimet.
- Csak ismerd el - válaszolta Liz -, hogy még a "kint" szót sem hallod...
- Oké, oké, igazad van - mondta Alex gyorsan. - Ha valamelyikőtök szakítani akar egy sráccal, de nem tudja, hogyan, csak kezdjen el erről beszélni... sokféleképpen.
- Úgy hangzik, mint az egyik listád eleje - mondta Liz.
- Hé, tényleg! Próbáltam kitalálni, miről szóljon a következő - válaszolta.
Alexnek volt egy honlapja, tele olyan listákkal, mint "Honnan tudhatod, hogy vigyél-e papírzacskót a moziba" és "Honnan tudhatod, hogy a gyermekedből sorozatgyilkos vagy talk-show házigazda lesz-e". Amint újabb ötlete támadt, órákig tudott róla beszélni. És ma Liz tényleg azt akarta, hogy ezt tegye. Nem akart Maxről beszélni, különösen akkor nem, amikor mellette ült Maria, a világ legrosszabb hazudozója.
- Oké, mi van még? - Alex nagyot harapott a pizzájából.
Maria kotorászott a táskájában, elővett egy kapszulát, amely valami zöld színű anyaggal volt megtöltve, és átnyújtotta Alexnek.
- Tessék. Ha megeszed ezt a szemetet, szükséged lesz valamilyen gyógynövénytinktúrára. Én magam kevertem. Jó dolgok vannak benne.
Alex hunyorogva nézte a kapszulát, majd a szájába töltötte a tartalmát, és lehúzott egy nagy kortyot a narancsos üdítőből.
- Oké, értem. Itt egy másik remek módja annak, hogy megszabadulj egy pasitól. Mondd meg neki, hogy jó lenne, ha elkezdenétek ugyanolyan ruhákban járni az iskolába.
Liz beleharapott a szendvicsébe, majd félretette. Túl ideges volt ahhoz, hogy egyen.
- Mi a helyzet Rick Surmax-szal és Maggie McMahonnal? - Maria megkérdezte. - Maggie szinte minden nap ugyanazokat a színeket viseli, mint ő, és hetedik óta együtt vannak.
- Igen, de mindenki tudja, hogy Maggie lobotómiát csináltatott Ricknek - jegyezte meg Alex. - Minden árulkodó jel látszik rajta. Nem igaz, Liz?
- Mi? Ó, igen - motyogta. Szinte már nem is figyelt a csevegésre, amint megbizonyosodott róla, hogy Alex visszatért a biztonságos témához.
- Valamint... - kezdte Alex, de az arca hirtelen elsötétült. - Kyle Valenti négy órányira van.
"Nagyszerű", gondolta Liz. Ez az, ami most hiányzott neki.
Kyle a lány mellé huppant a fűbe, és meg sem várta a meghívást.
- Szóval, Liz, mikor megyünk megint el? - kérdezte.
"Olyan, mint egy őrült energia nyuszi" - gondolta magában Liz. Hányszor kell még nemet mondania neki, mielőtt lemerül az elem?
- Soha, megmondtam, Kyle - mondta határozottan Liz. Átnyúlt Mariah fölött, és elvette Alex egyik sertéshúsát. Nem akarta - igazából undorítónak találta őket, de remélte, hogy ha nem vesz tudomást Kyle-ról, a férfi egyszerűen elmegy.
- Lemaradtam valamiről? Te vagy a legdögösebb csaj a suliban? Azt hiszed, különleges vagy? - kérdéseket tett fel. Maria meglökte Lizt.
"Valószínűleg még nálam is dühösebb" - gondolta.
Liz leeresztette a tekintetét, és látta, hogy a pólóját felhúzta, felfedve a hasán lévő ezüstlenyomatok egyikét. "Pont amikor scampiért* nyúltam" - gondolta.
Kyle észrevette? Valószínűleg nem, döntötte el. Az ujjlenyomatok már kezdtek elhalványulni, és Valenti még a saját hangja hangjától is zavart volt. Liz lehúzta a pólóját, próbálta a mozdulatot természetessé tenni.
- Változtatnod kellene a viselkedéseden - folytatta Kyle. - Te...
- Elég legyen, Valenti - szakította félbe Alex. - Menj a pokolba.
Kyle felállt, és a fiúra meredt.
- Vagy mi lesz? Kényszerítesz engem?
Alex a fiú előtt állt. Alacsonyabb volt, mint Kyle, és valószínűleg huszonöt kilóval kevesebbet nyomott. De nem ijedt meg, és közelebb lépett.
"Remek" - gondolta Liz, és forgatta a szemét. - "Most kedvesnek kell lennem Kyle-hoz, hogy ne ölje meg Alexet."
- Nézd, Kyle - mondta a legédesebb hangján -, nem akartam...
- Felejtsd el, oké? Ne aggódj emiatt. - Kyle ellépett Alex mellől, és körülnézett a területen. Isabel Evans felé mutatott az állával. - Ki törődik veled? Ha nem akarna velem járni, akkor biztosan feldúlt lennék.
Elsétált. Alex ismét leült.
- Totál idióta.
- Igen, Liz sokkal, de sokkal csinosabb, mint Isabel - tette hozzá Maria.
Liz nevetett.
- Nem hiszem, hogy erre gondolt.
Maria Alexhez fordult.
- Ó, ugyan már. Liz sokkal csinosabb, mint Isabel, nem igaz?
- Különböző típusok - motyogta Alex.
- Igen, igen, igen. Liz emberként bánik a srácokkal, Isabel pedig úgy, mint a mocsokkal. - válaszolta Maria. - Nem tudom, miért akarnak vele randizni a pasik.
Alex Isabel-re nézett.
- Igen, igen, igen. Szőke haj, kék szemek, bubifrizura... Ki akarna vele lenni?
Maria megütötte a vállát.
- Soha nem fogom megérteni a srácokat. Csak azért, mert tetszik a külseje, nem érdekel, hogy olyan csúnya természete van, mint egy... madárijesztőnek.
- Tegnap éjjel róla álmodtam, és semmi köze nem volt a döglött állatokhoz - tiltakozott Alex.
- Nehéz elhinni, hogy ő és Max testvérek - mondta Liz. - Úgy értem, igen, ugyanolyan a hajuk és a szemük...
- De neki nincsenek ilyen formái. - viccelődött Alex.
Liz nem törődött vele.
- De Max, mint ember teljesen más. Mindenkivel jól bánik.
Maria megragadta Liz karját.
- Most jöttem rá. Isabel Max húga. Ez azt jelenti, hogy ő is...
Liz a kezével eltakarta a száját. Nem tudta elhinni, hogy Maria majdnem elárulta Max titkát. Le kellett ülnie és beszélnie vele, emlékeztetve őt arra, milyen veszélyes lenne rá nézve, ha kiderülne az igazság.
- Mi az? - kérdezte Alex.
- Jaj, ne - felelte Liz -, ne próbálj kibújni belőle. Mesélj nekünk az álmaidról! Te voltál az, aki felhozta.
Maria elvette Liz kezét a szájáról. Finoman bólintott a barátjának, jelezve, hogy megértette.
- Igaz is, elemzem neked. Minden létező könyvet elolvastam az álmokról.
- Nincs mit elemezni - vágott vissza Alex.
"Liz Ortego újabb hárított ütése" - gondolta Liz, és Isabel Evansre pillantott. Olyan... normálisnak tűnt. De Mariának igaza volt: mi van, ha ő is idegen? Valószínű, hiszen Max húga volt.
Liz tudta, hogy mindkettőjüket örökbe fogadták, és úgy néztek ki, mint az ikrek. Liz körülnézett a területen. Azon tűnődött, vajon Max és Isabel az egyetlen idegenek ebben az iskolában, vagy mindenhol ott vannak, csak ő nem tud róla?
- Gyerünk - erősködött Maria -, fejtsd ki jobban, Alex.
- Oké, de próbálj meg nem nevetni. - Alex zavarba jött. - Isabel-lel együtt mentem a bálba, és mi lettünk a bálkirály és a bálkirálynő. Volt rajtunk korona meg minden.
- Ó, ugyan már. Rosszul leszek. - Maria hangosan hányást színlelt.
- Gondolod, hogy ez egy jel? Szedjem össze magam és beszéljek vele? - kérdezte Alex.
- Nem! - fakadt ki Liz.
Úgy tűnt, hogy ezzel meglepte Alexet ezzel a megnyilvánulással.
De Liz most nem aggódhatott az érzései miatt. Hirtelen eszébe jutott valami Isabel-ről. Aznap Max házában a lány a legtisztább gyűlölettel nézett Lizre.
"Attól fél, hogy elárulom Maxet "– jött rá Liz. És ha az emberek rájönnének, hogy ő egy idegen, rájönnének, hogy a húga is az. A gyomra görcsbe rándult a gondolatok hatalmas áradatától. Isabel biztosan meg van rémülve. Nem csoda, hogy utálta Lizt. "Utánam fog jönni? - A lány csodálkozott. - Bántani akarná a barátaimat?"
Liz ezt nem tudhatta. Egy dolog azonban biztos volt: Alex nem mehetett Isabel közelébe.
- Ahogy Maria mondta, úgy bánik a pasikkal, mint a mocsokkal - magyarázta Liz Alexnek. - Jobbat érdemelsz.
- Azt hiszem, igazad van - válaszolta. De miközben ezt mondta, tekintetét Isabel-re szegezte.
***
- Szeretnék egy fánkot. Elmegyünk a fánkosba? - kérdezte Max. Befejezte a hamburgerét, és meglökte a tálcát, amely végigcsúszott az iskolai menza asztalán, és megállt a szélén.
- De ez azt jelentené, hogy... kihagynám az iskolát. - Michael tágra nyitotta szürke szemeit, és színlelt rémülettel bámult Maxre.
Az orrán keresztül szívta be a levegőt.
- Érzed a szagát? A sütőből kikerülő sült sütemények illata. - Elővett a kabátja zsebéből néhány csomag csípős szószt, és a barátja arca előtt legyintett vele. Tudta, hogy a csípős szószos sült pite volt Michael kedvenc étele.
- Történelemből vizsgázom, és nem kockáztathatom a tanulmányaimat egy pite miatt. - mondta határozottan.
- Kóstoltad már őket, amikor még forrók? Mert ma sütötték őket - folytatta Max.
- Szerinted ennyire könnyen megvehető vagyok? - kérdezte Michael. - Különben is, egy lány elől nem bújkálhatsz egész életedben.
- Igen, igazad van. - Max nem akart úgy tenni, mintha nem értené, miről beszél a barátja.
Megszólalt a csengő.
- A változatosság kedvéért szívesen adok neked tanácsot - mondta Michael, miközben elsétáltak.
- Ne szokj hozzá - válaszolta Max. Lesétáltak a lépcsőn, a biológiaóra felé tartva. Liz ott lesz? Ha a férfi azon gondolkodott, hogy lógjon az óráról, miért ne tenné ezt ő is?
Max nem tudta eldönteni, hogy remélte-e, hogy a lány ott lesz, vagy félt. Látni akarta őt, és meg akart győződni róla, hogy jól van. De nem bírná elviselni, ha a lány úgy nézne rá, mint szombaton, azzal a rémült tekintettel... tele undorral. Istenem, soha nem fogja elfelejteni a lány arcát.
Max határozatlanul megállt az ajtó előtt.
"Ne légy nyuszi!" - mondta magában, és belépett az osztályterembe.
Liz ott volt. Tudnia kellett volna, hogy a lány nem hagyja ki. Ez a lány nem az a fajta, aki elbújik, ha valami rosszul sül el.
Észrevette a férfi érkezését: a vállai kissé megfeszültek, és az auráját még mindig borító fájdalmas sárga foltok kissé sötétebbé váltak. De nem nézett fel, hanem az asztalra koncentrált, és a mikroszkópot állította be.
Max körbesétált, hogy ellenőrizze a laboratóriumi egereket.
"Ismerd be" - gondolta, és megetette velük a szemeket. - Késlelteted a pillanatot."
- Kívánj szerencsét - súgta Frednek, kedvenc egerének.
Aztán kényszerítette magát, hogy odasétáljon a Lizzel közös laboratóriumi asztalához.
- Ma állati és növényi sejteket hasonlítunk össze - mondta gyorsan a lány, amikor Max leült mellé. - Próbálom eldönteni, hogy a tálcán elterülő zöldség melyik kategóriába tartozik.
A nevetése hamisnak tűnt. De legalább megpróbált viccelődni vele, mint mindig, ha még nem is sikerült ránéznie.
Ha Liz úgy tesz, mintha mi sem történt volna, akkor ő is úgy tesz. "Mindkettőnket Oscar-díjra kellene jelölni az óra után" - gondolta Max.
- Rendben, kezdjük el - jelentette be Miss Hardy. - Mindenki, aki balra van, vigyen magával néhány zöldséghéjat és tegye a lencsére. Azok, akik a jobb oldalon vannak - vattával vegyenek le néhány sejtet az arcuk belsejéből, és készítsenek egy tárgylemezt. Amikor megválaszoltátok a dián szereplő kérdéseket az állatokról vagy növényekről, cseréljetek a másik csapattal, és válaszoljatok a többi kérdésre.
Max felvette az egyik vattapamacsot.
- Megcsinálom.
Liz kikapta a kezéből a pálcát.
- Elment az eszed? - kérdezte, és lejjebb vette a hangját: - Tudod egyáltalán, hogy néznek ki a sejtjeid? Mi van, ha ők... nem ilyenek?
Igaza volt. Miss Hardy gyakran sétálgatott az osztályteremben, és nézegette a diáikat. És ha a sejtjei bármiben is különböznének az emberekétől, a nő biztosan észre venné.
Max általában rendezett és megfontolt volt. Nem tudta elhinni, hogy majdnem ekkora hülyeséget csinált. Az egész helyzet Lizzel teljesen megőrjítette. Csak rá tudott gondolni, és nem tudott nem azon gondolkodni, hogy mi játszódhat le a fejében.
Liz kinyitotta a száját, és egy vattapamacsot nyomott bele. Max kivett egy kis fadobozból egy tárgylemezt, és átnyújtotta neki. Végigfuttatta rajta a vattapamacsot, majd Max a vékony műanyag tárgylemezt a hátrahagyott sejtminta tetejére tette.
"Legalább haladunk" - gondolta. Mindig jól dolgoztak együtt a laboratóriumi munkákban.
- Beszélni akartam veled arról, ami szombaton történt - kezdte Liz. A tárgylemezt a mikroszkóp fémtartója alá tette, és átnézte, ellenőrizve a fókuszt.
"Igen, Liz biztosan nem rejtőzik el a kemény beszélgetések elől" - gondolta Max.
Úgy tenni, mintha mi sem történt volna, talán egyszerűbb lenne, de nem ez volt a stílusa.
- Nagyon nehéz lehetett elmondani az igazságot, és elvesztettem a fejem - folytatta Liz. - És még csak meg sem köszöntem, hogy megmentetted az életemet.
A mikroszkóp oldalán lévő karral beállította a mikroszkópot, majd egyenesen Maxre nézett. Aztán azonnal újra félrenézett.
"Már rám sem tud nézni anélkül, hogy hihetetlen erőfeszítést ne tenne."
- Nem tudom, mit mondjak. "Sajnálom" elég bután hangzik. De... sajnálom - mondta Liz. - És köszönöm, hogy megmentetted az életemet.
- Kérlek. - Max elfordult, és megnézte a laborkönyvet. - Fel kell vázolnunk és meg kell jelölnünk a válaszokat.
Előhúzott egy papírlapot, és Liz felé nyújtotta.
- Jobb, ha rajzolsz. Mindketten tudjuk, hogy még a pálcikaemberekkel sem tudok bánni.
Liz újra belenézett a mikroszkópba. Felvett egy ceruzát, és egy nagy kört rajzolt, miközben még mindig a diát tanulmányozta.
- Kezdjük a Golgi-komplexummal - javasolta Max. - Látod? Úgy kell kinéznie, mint egy halom leeresztett lufinak.
Liz megmozdult, és sötét hajának egy tincsét a válla fölött a képbe hullatta. Max el akarta simítani, de a lány visszahőkölt.
Aztán gyorsan előrehajolt, és úgy tett, mintha a cipőjét igazgatná.
- Én... megbotlottam - mondta dadogva. - A sarok folyamatosan ingadozik. És folyton elfelejtem elvinni őket a műhelybe. - A sárga foltok az aurájában kiszélesedtek, és szinte teljesen elnyelték a borostyánszínt.
Max tudta, hogy hazudik. Liz nem tántorodott el, de visszahőkölt, mert nem engedhette, hogy a fiú akár csak egy hajtincséhez is hozzáérjen. ˝Mindketten úgy tehetünk, mintha minden rendben lenne˝ - gondolta. - Mindketten mondhatjuk a helyes dolgokat. De köztünk semmi sem lesz többé ugyanolyan. Liz fél tőlem. ˝
* scampi fries az egy chips fajta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése